Magyar Nép, 1924 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-06 / 1. szám

Dl-Sílooü rr /05-- 3 IV. évfolyam. 1 szám. ' MW Ou] (Kolozsvár), 1924, január 6 MAGYAR MEP POLITIKAI, GAZDASÁGI, SZÉPIRODALMI KEPES HETILAP Előfizetési árak t Egész évre----------------------------- 66 L. Fél évre----------------------------------35 L. Negyed évre-------— -------------— !8 L. Egy szám ára------------------- J-50 L. Felelős szerkesztő: DR. MALÁCZY ISTVÁN. Főszerkesztő: GY ALLAY DOMOKOS. Megjelenik minden szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sir- Regina Maria (v. Deák F-n.) 35. szí­& ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS UJESZTENDŐRE. Jön újra. Arca eltakarva, Mellén keresztbe fonva karja, Uszályos leple, mely setét, Végig borítja termetét. Körűié vágyteljes ajakkal, Kérő, reménykedő szavakkal ráncot lejtünk, mint lobbal lángzó Szent tűz körül a tuzimádó. S csak áll merőn az ismeretlen, Mint kőszobor a nagy, kietlen, Oázis-koldus sivatagban, Még az éjnél is titkosabban ... És ez a titkos az, mitől Aggódd lelkűnkből kitör Kíváncsiságunk vágyaj láza, Népesül álmunk puszta háza, Rügybe szökken meddő reményünk, S csalóka délibábja vélünk Hozsánnáztot az idegennek, E félelmes ismeretlennek. Es ez a titkos az, mely által Szakítunk a gondtelte mával, Mely üres, fáradt *és kopott, — S várjuk, várjuk a holnapot... A szivünk loppal összerezzen, E nagy, varázsos érezeiben f ejet hajtunk, lelkünk kitárjuk, S jöttét remegve, lesve várjuk E gőgös, titkos Idegennek, Akinek fátyla nem lebben meg, Hogy arca lássék, szeme égjen A miénk éledő füzében, S ki mégis hogy most im kitárja Karját, vakon futunk alája, Simulunk redős köpenyéhez, Férkőzünk száz-érző szivéhez, Mely aminő rejtélyes, álnok, Magához vonja a világot, Mert ez a titkos, néma nemtő: Vágyaink vágya — a Jövendő. Mit hoz... ? Nem tudja senki azt most, Békét sugároz szent s malasztost, Avagy vihart, fákat kitép őt, Melybe beléreszkeihet ég, föld, De melynek múltán szép szivárvány Nem íveződik a menny határán . .. ? Hoz bánatot, bajt eleget? Vagy tán ebből most keveset, És az örömből garmadával ? KI hitetné el ezt magával...? Hisz mindig úgy voV, hogy a baj, A szenvedés, a gond, a jaj Csapatosan, seregbe jönnek, Hol lenne itt hely az örömnek ? Mit hoz? Ki mondja meg nekem? S csak áll a titkos Idegen. S bár nem felel a néma vendég, A válasz mégis lelkeden ég, S bár fanyar mosolyát se láttad, A választ mégis eltaláltad, Mert érzed, hogy az emberélet Egyszerre formát nem cserélhet, A baj, a gond, a szenvedés Az újévben sem lesz kevés. S örömid útja nem halad Folyton nyíló rózsák ólait, De fő, hogy erősen remélj, Virágos, boldog hitben élj, Hogy bánatodnak éle tompul, Nem lesz részed a fájdaloméul, S hogy a boldogság csalogánya Az életed' széppé danálja ... Higyj és tápláld forró reménnyel Szép, de beteg illúziódat.. Nincs változás... Majd éré zed... Milyen a ma, olyan a holnap... P. Jdnoflsy Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék