Magyar Nép, 1924 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-06 / 1. szám

4 1924 jan. 5. Magyar Nép­ latkozása az volt, hogy a trónörökös ellen merényletet követtek el. Tokióban, melyet csak a minap döntött romba a földrengés, hatalmas tömeg vonult föl a kor­mány és az uralkodó család ellen. Az első kitöréseket a katonaság leverte, de a helyzet komolyságát mutatja, hogy a japán kormány megbukott. Valószínű, hogy az uralkodó család bukása is rövidesen bekövetkezik. Francia dicséret Magyarország számára. A nagybefolyású Reynard szenátor a következő nyilat­kozatot tette: Magyarországi tartózkodásom alatt meg voltam lepve, hogy a társadalom minden rétegében m­ilyen megértést és érdeklődést találtam a francia mű­velődés iránt. A magam rész­éről Magyarországon az emberi műveltségnek olyan magas fokára akadtam, amelyek kétségtelenül elősegítik a Franciaországgal való szorosabb együttműködést. Meg vagyok győződve arról, hogy valahány francia csak Magyarországra megy, mind ugyanezzel a meggyőződéssel tér vissza. Bizonyos, hogy Magyarországot Franciaországban nem ismerik eléggé. 1870 előtt Magyarország törekvései nem voltak ismeretlenek Franciaország előtt, azonban a kiegyezés által teremtett Ausztria-Magyarországban Magyarország mintha elvesztette volna különben igen fontos egyéniségét. Már csak ebből a szempontból is óhajtandó volna, hogy Magyarország és Franciaország között szorosabb kapcsolat létesüljön, egy csereviszony szellemi áramlatok és személyek között. Olvasóinknak, jóakaró barátaink­nak boldog új esztendőt kívánunk ! Nincs türelem és megértés. A karácsonyi ünne­pek kínos meglepetéseket hoztak a magyar egyházak szá­mára. A közutatásügyi miniszter félretolta az egyházak­nak minden kérését, memorandumát és rájuk parancsolt, hogy a kiadott és lapunkban is ismertetett rendeleteket haladéktalanul hajtsák végre. Ezek között legsúlyosabb Románia földrajzának és történetének román nyelvű tanítása, mivel az oktató személyzetnek nem volt alkalma, hogy a nyelvet teljesen elsajátíthassa. Nemcsak a mi­niszter, hanem alantas közegei is szorgalmasan keserítik a magyarság hangulatát. Mostanában egy csapásra négy magyar felekezeti iskolát zárt be az udvarhely­megyei tanfelügyelő: az oklándi, homoródszentmártoni, vargyasi unitárius és a lövétei lutheránus magyar isko­lákat. A bezáratások okául azt hozzák föl hivatalos részről, hogy a nevezett iskolák nem tanították kellő mértékben a román nyelvet. Türelemmel és megértés­sel a nyelvkérdésben bizonyára többre lehetne menni. A tanfelügyelők ridegségét szívesen utánozza a csend­őrség is. Közelebbről Csikfalva maros­torda­ megyei községben a csendőrőrmester zavarta meg a lakosság lelki nyugalmát. Egy egyházközségi gyűlés után kihall­gatta a papot: mi jogon merészelt presbiteri gyűlést tartani ? A pap könnyen igazolhatta a jogot, mert már régen belminiszterügyminiszeri intézkedés történt arra nézve, hogy az egyházközségek hatósági beavatkozás nélkül gyülésezhetnek. A csendőrőrmester azonban nem tud, vagy nem akar tudni a rendeletről. Az egy­házközségek vezetői minden adott esetben ragaszkod­janak a meglevő jogokhoz és ne engedjék, hogy tudat­lanság vagy rosszakarat teljesen útját állja a hívek lelki életének. Ami mellett nem tanúskodhatunk. A minapá­ban a földművelésügyi miniszter a parlamentben arról beszélt, hogy a földreform keresztülvitelénél a román érdekeket tanotta szem előtt s távolról sem kedvezett a kisebbségeknek. Mindjárt tanúskodásra jelentkeztünk, hogy a földmivelésügyi miniszter csakugyan nem kényeztette el a magyarságot a földosztások során. (Szegény telepeseink!) Most azt olvassuk a kormány hivatalos lapjában, a Viitorulban, hogy 150 ezer olyan földmives kapott birtokot, akik a kisebbségekhez tar­toznak. Érdekes, hogy az Argus című lap nemrégiben pontos kimutatást közölt, amely szerint összesen 130 ezer kisebbségekhez tartozó embernek van igénye földre. Hogyan? 130 ezer igényjogosultból 150 ezer kapott földet? Hát ennek az áilitásnak az igazsága mellett igazán nem tudnánk tanúskodni. Új élet a kolozsvári Hóstátban. A szerkesztő­­ség részéről alkalmunk volt a kolozsvári Hóstát gazdál­kodó magyar népének lelki életét, szellemi és erkölcsi irányú mozgalmait közelebbről megfigyelni. Örömmel állapítjuk meg, hogy a régieknél sokkal szerencsésebb veze és nagy ménékben átalakította ennek a hamar föllobbanó s nem egyszer túlzott szilajsággal cselekvő, különben pedig végtelenül szorgalmas, derék népne­k a közszel­lemét. Most nagy buzgósággal vesznek részt egyházuk ügyeinek intézésében, vallásos összejövete­leket tartanak, külön dalárdát szerveztek, felnőtt és növendék ifjúságuk komolyan műveli és gyakorolja magát a nemes érzelmekben. Az áldozatkészség is ör­vendetesen emelkedik körükben. Azon a vallásos esté­lyen, amelyen részt vettünk, örömmel hallottuk, hogy Szabó József, Honvéd-u. földész 100 lent adományozott a vallásos estélyek céljára s hogy példáját számosan kö­vetni fogják. Bizony, méltó hivatás is a kolozsvári Hóstát számára, hogy Erdély magyar gondolkodó társadalmá­nak a jóban, nemesben, haladásban, áldozatkészségben példányképei legyenek. Feljelentés kivándorlási hiénák ellen. Tíz aradmegyei ember feljelentést tett az aradi rendőrségen az Atlasz nevű kivándorlási iroda ellen. Az arad megyei emberek a feljelentésben elpanaszolták, hogy az iroda vezetőinek pénzt adtak át hajójegy váltására. Hónapok teltek el azóta, de a hajójegyet nem kapták meg. A rendőrség megállapította, hogy az iroda működése régóta be van tiltva, az ügynökök titokban kerülték meg áldozataikat és a fölvett pénzeket elsikkasztották. A megcsalt emberek kárában mégis van annyi haszon, hogy nem kerültek ki Braziliába, hol a végromlás örvénye nyeli el a legtöbb hiszékeny embert. Háromszorosra emelik a postatarifát. A kincs­tár január elsejétől kezdődőleg újból felemeli a posta, távirda és telefontarifát. Megbízható helyről nyert információ szerint az új illetékek körülbelül három­szorosai lesznek az eddigi illetékeknek. Felemelik a

Next