Magyar Nép, 1928 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-07 / 1. szám

BELPOLITIKA A román pártok köréb­ől. Bratianu miniszterelnök halála után a román nemzeti pártok erő­viszonyai megváltoztak. Maniu párja, a román nemzeti párt mind erélyesebben száll síkra a liberálisok ellen, ugyancsak erő­­sen szervezkedik Averescu tábor­nok pártja is. Egyik legérdeke­­sebb eseménye ezeknek a harcok­nak, hogy az ellenzéki pártok Popovics Mihály ismert ellenzéki politikust külföldre küldötték, hogy a liberális kormány külföldi köl­csön keresését megnehezítse, ille­tőleg meghiúsítsa. A román nem­zeti párt másképen is bizonyítani akarja, hogy a liberálisok ereje meggyengült. Nemrégiben közöl­tük, hogy a kormány Maniuéknak Gyulafehérvárra tervezett gyűlé­sét végérvényesen betiltotta. Most a Maniu párt gyűlésén kimondották, hogy a gyulafehér­vári gyűlést engedély nélkül is megtartják. Ugyancsak elhatározta ez a gyűlés, hogy a király helyett kor­mányzó hármas tanácshoz kétezer főből álló küldöttséget meneszt s követeli a mostani, liberális kormány azonnal való eltávolí­tását. A liberális kormány vállalja ezt a heves harcot és minden eszköz­zel kész megakadályozni a nem­zeti párt előretörését. A mind hevesebbé és izzóbbá véle belső küzdelem az ország összes po­litikai pártjait állandó izgalomban és készenlétben tartja. MAGYAR NÉP nemzeti parasztpártnak ez az állásfoglalása súlyos hadüzenetként hatott a kormánnyal szemben, mert hiszen köztudomású volt az egész ország előtt, hogy tulajdonkép­peni többsége a népszavazás igazi állása szerint a nemzeti parasztpártnak van. A kormánypárt egész nyáron át és az ősz folyamán is igyekezett a nemzeti pa­rasztpártot megbékíteni. Nem sikerült. No­vember hónapban aztán a kormányt az az újabb megpróbáltatás érte, hogy a nagy erélyű és hatalmas egyéniségű kormány­­elnök, Bratianu János hirtelen meghalt. Ez­zel a kormány helyzete nagyon megren­dült, mert az ellenzék által bejelentett harc­ban a régenstanács is, az ország közvéle­ménye és a külföld felfogása is egyedül a néhai Bratianut látta olyan erőnek, aki az ellenzék óriási népszerűségével még meg­birkózni tudott volna. Bratianu halála óta tehát kormányvál­ság van. Látszólag a Bratianu kormánya helyén maradt ugyan, de a régenstanács felhívása köti, hogy a többi pártokkal igye­kezzék közös kormányt alakítani. Azonban a többi pártok következetesen kitartanak amellett, hogy új választás kell; törvénye­sen és erőszakolás nélküli szavazással meg kell állapítani az ország akaratának az igazi többségét, s ebből az igazi többségből kell az új kormányt megalakí­tani. Az új esztendő napjaiban az ország vezetése ilyen feszült és ideges állapotok között van. Ezért nyugodt és jó kormány­zati intézkedések nem is várhatók. A mai kormány azzal is szeretné enyhíteni az ál­lapotokat, hogy az országra nehezedett nagy szegénységet külföldi kölcsönnel or­vosolja. Azonban a külföldnek éppen a kormány ingadozó helyzete miatt nincs meg az a bizalma, hogy olyan nagyösszeges kölcsönt merjen adni, amelyikből minden szükséget fedezni lehessen. A kisebbségi népek, köztük elsősor­ban a magyarok és a németek, a román pártok harcaitól távol állva, egymással való szövetkezésben igyekeztek megtalálni azt a módot, hogy a nehéz idők elmúlását ki­várhassák, s ne legyenek a pártok harcaiba belevonszolhatók. Ez az önálló helyzet nagy súlyt és nagy jelentőséget ad a magyarok és németek szövetkezeti pártjainak. A nagy román pártok mindenike, úgy a kormány­párt, mint az ellenzék most egyforma meg­becsüléssel méltányolja, hogy a kisebbségi népek ezt a semleges álláspontot válasz­tották. A jövő kialakulásánál is fontos, hogy a magyarságnak ez a magában való össze­tartása és bölcs semlegessége megmarad­jon. Ez a magatartás teszi lehetővé, hogy a vezető román pártok előtt örökké fontos figyelmeztetésként álljon a mi népi helyze­tünk, melyet az ország kormányzásában további mostohasággal már nem lehet ke­zelni. A vezető pártoknak úgy a kormá­nyon, mint az ellenzékben be kell látniok, hogy a mi önálló pártszövetségünket csak akkor nyerhetik meg, amikor komolyan és jóakarattal, s megnyugtató állandósággal rendezik a mi sok nehéz életkérdésünket Erre várunk, s ezt jelenti a mi önálló és a pártok harcába bele nem avatkozó sem­legességünk, mely népünk javára is bizto­sítja, hogy a pártvillongások fordulatai sze­rint ne hurcolódjék. További okos összetartásunknak így előre látható lesz az az eredménye, hogy kívánalmaink teljesítésére má­r nem kell olyan sokáig várakoznunk. Gaál Árpád.

Next