Magyar Nép, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-05 / 1. szám
Megkezdt a parlament munkája. Az újonnan megválasztott képviselőkből álló parlament összeült. Elsősorban igazolták a képviselői mandátumokat. A magyarpárti képviselők megválasztását kivétel nélkül elfogadták. A parlamenti munka kezdetén mindjárt két olyan eset történt, amit a magyarság sajnálattal vesz tudomásul. Vajda Sándor belügyminiszter a nemzeti parasztpárt képviselőinek értekezletén nyílt támadást intézett a magyarok ellen. Szere beszarábiai képviselő azt ajánlotta, hogy úgy a kamarában, mint a szenátusban az egyik alelnöki és titkári állást ajánlják fel a Magyar Pártnak és a liberálisoknak, mint a két legnagyobb ellenzéki pártnak. Stere ajánlatára Vajda belügyminiszter válaszolt: „ Az ajánlat, mely felett döntenünk kell fe— mondotta Vajda — tényleg be van vezetve a nyugati államokba, főleg az angol parlament tisztikarában, mindig helyet kaptak az ellenzéki pártok is, azonban a liberálisokat nem tekinthetjük az angol politikai pártokkal egyenrangúaknak. — És miért ajánlanánk fel egy helyet a magyaroknak a parlamenti tisztikarban! Mi, románok, annak idején többet szenvedtünk ír magyar uralom alatt, mint az önkényeskedő Magyar Párt. Maniu baráti kezet nyújtott a magyar pártnak, de ez a párt nem akart volünk választási egyezményt kötni. — Bűn és nagy politikai hiba volna, ha a liberálisok és a magyarok képviselőit beválasztanék a parlament tisztikarába és bevezetnék őket bizalmas tanácskozásaink közé. Más időket kell megvárnunk, hogy Stere ajánlatát elfogadhassuk. A liberálisoknak fel kell előbb venniük az angol parlamenti szokásokat, a kisebbségeknek pedig jobb románoknak kell lenniök ... (f) A belügyminiszter beszéde általános feltűnést keltett nemcsak a kisebbségek, hanem a nemzeti parasztpárt bizonyos rétegeiben is. A karácsonyi szünet után a magyar párt né* -'V MAGYAR NÉP magyar Testvérek! rA törvényhozó testületbe küldendő képviselők és szenátorok választása véget ért. Ez volt a második választás, melynél pártunk, mint a romániai magyarság egyetemes politikai képviselete, minden pártközi megegyezést mellőzve, önállóan és pedig most kizárólag csak saját erejére támaszkodva, vett részt a küzdelemben. A végeredmény ismeretes. A kamarában 16, a szenátusban 6 mandátummal foglal helyet a magyarság, tehát a törvényhozás mindkét házában többel, mint az előző ciklusban. Elismeréssel állok meg a magyarság e választásoknál tanúsított komoly fegyelme, céltudatos kitartása és szép összetartása előtt, melyek az egységes front megbontására irányuló hazug csábítás és botor különködés lármás jelszavait elutasítva, a nagy ügyre oly fontos eredményt a végén biztosították. Köszönet ezért minden magyarnak, ki megértette a kötelesség hivó szavát és megtette, mit az ősök iránt érzett kegyelet és a jövőnek tartozó hivatás parancsolt. Szivem teljes melegével fejezem ki ezt a köszönetét és nekem fáj legjobban, hogy nem terjeszthetem ki azt a közönyösek, eltévedétiek és haszonlesők amai Istennek hála , nem nagy számú csoportjára, mely különböző ürügyek alatt kivonta magát ama szent kötelesség teljesítése alól, hogy a jobb jövőért való küzdelemnek részese legyen. Ez az el nem hallgatható, sőt elítélendő magatartás azonban csak fokozza lelkemben a harcosok iránt ériített elismerést. Fogadjátok ezt szívesen tőlem és áldjatok velem együtt az Urat, ki elméteket a csábitás támasztotta kétségek között megvilágositotta, lelketeket a kisértéssel szemben felfegyverezte. Legyen emellett velem együtt elismerésetek a derék vezetők, valamint a magyar sajtó iránt, mely híven teljesítette kötelességét. Isten nevében és a választási küzdelem túlnyomó részben megnyugtató, sőt felemelő jelenségeitől megerősödött lélekkel megyünk a további küzdelembe, melyre elküldtetek és igazságunk erejébe vetett törhetetlen hittel valljuk, hogy ez a küzdelem nem leszen hiába való. Úgy legyen! Magyar testvéri üdvözlettel: Gr. Bethlen György sk., a Magyar Párt elnöke.