Magyar Nép, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-05 / 1. szám
Amerika együttműködése. Nagy diadalát látják abban az amerikai államok együttérzésének, hogy Bolívia és Paraguay már háborúig fajult viszályát az amerikai szövetség el fárta enyésztetni, így már bizonyos, hogy a döntőbíróság határozata teljesen végét fogja vetni vitájuknak. Ez az együttérzés hatalmasan megnyilvánul abban az ünnepélyes fogadtatásban, amelyben Hoovernek, az Egyesült Államok, új elnökének része volt a dél amerikai államokban, különösen Brazíliában. Itt kölcsönösen beszédek hangzottak el az il amerikai egység megteremtéséről. Ezeket a beszédeket pedig bizonyára hamarosan tettek fogják követni s akkor egész Amerikának óriási ereje egységesen fog álani a százfelé szakgatott, gyűlölködő Európával szemben. Pozony! Legfőbb ideje volna már megteremteni az európai államok egységes szervezetét, amig Amerika el nem foglal mindent. A magyar elköltözöttek birtokpere. Végre összeült a román és a magyar bizottság ennek a pernek a tárgyalásáraAbbáziában. Kölcsönös szíves üdvözlés után, barátságosan indult meg a tárgyalás. Épen ősért mindenütt békés egyezséget várnak tőle, örvendetes üzenet a kisebbségeknek. A Népszövetségtől jön ez az üzenet, nem először már, de mégis megemlékezünk róla a küldője miatt. Mert ezúttal Briand francia külügyminisztertől jön az üzenet és ez különös súlyt ad ennek, úgy történt a dolog, hogy Lengyelország népszövetségi kiküldöttje kicsinylően nyilatkozott a lengyelországi német kisebbség egy iskolaügyi panaszáról. Azt mondta, hogy nem járja elvenni az idejét egy olyan nagy tekintélyű testületnek mint a Népszövetség, ilyen aprólékos panaszokkal. Es Briand külügyminiszter azonnal felállótt s kijelentette, hogy minden kisebbségi panasznak helye van a Népszövetségnél a kisebbség jogait a Népszövetség köteles megvédeni. Tehát az eddig legzárkózottabb francia kormány is nyíltan állást foglalt a kisebbségi jogok mellett. Ennek pedig nyilván az a következménye, hogy a francia kormány a vele szoros összefüggésben álló középeurópai kormányoknál is gondot fog viselni a kisebbségek jogaira. Épen ezért meg sem lehet mondani, mekkora értéke van a mi mostani választási magunk tartásának, amely ország-világ előtt bebizonyította, hogy nálunk van magyar kisebbség és egy akarattal van. A horvátok élet-halál harca. A horvát—szerb viszály változatlan hevességgel dúl tovább és az egész világ érdeklődve figyeli az események fejlődését. Egy francia politikus karácsony előt megfordult Zágrábban és megpróbálta beköteni a horvátokat. Nem ért el eredményt. Volt Zágrábban egy angol világlap tudósítója is, aki a helyszínen vizsgálta meg a viszonyokat. Véleménye az, hogy a horvátok semmi körülmények között nem fognak perszonális uniónál kevesebbel megelégedni. Vagyis, a szerbekkel közös királyt vállalnak, de különben teljesen külön akarnak élni. A horvátok állhatatos kitartása már hozott valami eredményt: a Korosec kormány megbukott s így újévre új kormánya lesz Szerbiának, isten tudja már, hogy hányadik. A boldog tótok. Csehországgal történt egyesülésük tizedik esztendejében kiderült, hogy a tótság egy tekintélyes része minden áron meg akarja szakítani a Csehországgal való kapcsolatot. Ha kell, fegyverrel is. A cseh rendőrség ilyen összeesküvésnek jött nyomára, sok letartóztatást foganatosított, bár a mozgalom vezetőinek sikerült Bécsbe menekülniük, így megint lesznek áldozatai a tót autonómia gondolatának. ft!4L YAH X fix ében Wilfer József fog válaszolni a belügyminiszter beszédére. Mi is furcsának találjuk, hogy a nemzeti párt belügyminisztere, akitől a magyarok jogos követeléseiknek megvalósítását várják,azt kívánja, hogy a magyarok váljanak „jobb románokká.“ A másik sajnálatos eset az öregek tanácsában —■ a szenátusban — történt. Vita közben Mosoiu tábornok, volt liberális miniszter, Sándor József magyar szenátort hazugnak nevezte. Sándor József ezt a kifejezést erélyesen visszautasította és visszamondotta a tár hornokra, hogy ő hazudott. A dolog folytatásaképpen Mosoly tábornok Sándor Józsefet párbajra hivta ki.