Magyar Nép, 1936 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-04 / 1. szám
ttkiti január 4. MAGYAR NÉPCENZURAT X Adjunk kenyeret az állásukból kihafaló testvéreinknek! Az Országos Magyar Párt Satu mare-i tagozata közelebbről fontos ülést tartott Kiss Endre dr. megrázó szavakkal foglalkozott az állásaikból elbocsájtott magyar köztisztviselők és alkalmazottak lesújtó helyzetével és rámutatott arra, hogy a magyar társadalom nem nézheti tétlenül ezeknek a pusztulását. Éppen ezért, gyakorlati javaslatot tett: a jövőben az összes magyar munkaadók jelentsék be a pártirodának a megüresedett, állásokat. A párt pedig gondoskodni fog róla, hogy elsősorban az utcára került családos emberek jussanak kenyérhez. A Sammare-i indítványt útmutató példának kell tekinteni. Itt azonban a magyar társadalomra hárul a legkomolyabb feladat Nem szabad megengedni, hogy az egymáson való segítés gondolata csak puszta óhaj maradjon. Tenni kell valamit és pedig sürgősen. Nekünk ebből az ügyből lelkiismereti kérdést kell csinálnunk. Csak most van igazán szükségünk nemzeti öntudatra. Most fog eldőlni, hogy a történelmi változásokból megszületett erdélyi kisebbségi magyarság életképes-e, vagy pusztulásra van ítélve? Valljuk be őszintén, hogy 17 év alatt hányszor mondották: „Segítsünk saját testvéreinken!“ Sajnos, pusztába kiáltó szó maradt és ha iparban, kereskedelemben, vagy ügyvédi irodában emberekre volt szükség, sohasem pártoltuk azokat, akikkel együtt érzünk, egy nyelvet beszélünk, egy Istent imádunk. Igen, legyünk szigorú bírái saját magunknak. Csak beszéltünk, panaszkodtunk és siránkoztunk, de hiányzott az életrevalóság, hiányzott az egymásra utaltság gyakorlati szempontja. A Satu-mare-i indítvány legyen az utolsó felszólítása a magyarságnak. Már egyszer térjünk magunkhoz. Vegyünk példát a románságtól, akik az impériumváltozás előtt lábizonyították, hogy tudnak áldozni saját népükért. A történelem most szerepet változtatott. Kiss Endre dr. intő szavait meg kell hallja a Romániában élő egész magyarság. A földművestül a vezetőkig mindenki és aki munkát tud adni, az foglalkoztasson magyar embereket Addig nem beszélhetünk magyar egységről, összetartásról és áldozatkészségről, amit a szavakat és sok beszédet tényekkel és komoly munkával nem igazoljuk. A történelem bizonyítja, hogy a magyarság szembe nézett a legnagyobb viharokkal, megküzdött az ellenséggel és Európának ezen a területén ezer esztendeig a műveltségnek, civilizációnak és alkotó erőnek a gyönyörű példáját mutatta. Kötelességünk megkérdezni saját magunktól, vájjon tényleg igaz lenne ellenfeleinknek a megállapítása, hogy ez a nemzedék a halál fia? Itt az alkalom, bizonyítsuk be, hogy az ezer éves tölgyfa dacolni tud az idők viszontagságaival! Demeter Béla: Rossz hír a békéről. Karácsony előtt világszerte nagy volt a reménység, hogy Újévre megszületik a béke, hiszen az angolfrancia közös békejavaslat feltétlenül alkalmas volt komoly tárgyalás alapjául. Azonban a béke ügye — a kedvező helyzet ellenére — hirtelen rosszra fordult. Pő oka ennek az, hogy az angol közvélemény élesen szembefordult minden olyan megoldás gondolatával, amely az igazságtalan támadónak — Olaszországot tekintik annak — területi és egyéb előnyöket adna, mintegy az igazságtalan támadás jutalmául. Az angol közvélemény egy erős állásfoglalásának Cloare Sámuel angol külügyminiszter lemondása lett a következménye. Ő volt az, aki hajlott a francia miniszterelnök tervei felé s vállalta a közös béketerv társszerzőségét. Iloare utóda a külügyminiszteri székben Eden Antal eddigi népszövetségi miniszter lett, a megtorlások következetes alkalmazásának és szigorításának legfőbb szószólója. Ebből világos, hogy az angol kormány ezentúl az eddiginél is erélyesebb módon fog fellépni a megtorlások szigorítása s ezzel a népszövetségi szerződés védelme mellett. Erre mutat Baldwin miniszterelnöknek az a nyilatkozata, hogy a béketerv meghalt.