Magyar Nép, 1941 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1941-01-04 / 1. szám

XXI. évfolyam, î. szám. 1941. JANÜMT4. MAGYAR NÉP HETILAP Előfizetési árak: Egész évre 6 pengő félévre 3 pengő Egyes szám ára 15 fillér Külföldre egész évre 10 pengő. Felelős szerkesztő: Dr. Parid! Ferenc Főmunkatársak: Gy allay Domokos, Dr, Szász Ferenc, Dr. P. Jánossy Béla. Laptulajdonos: MINERVA R.-T. Megjelenik minden szombaton* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Brassnl-ntca 5. szánv Boldog újesztendől! Huszonkét keserves esztendő után boldogan sóhajt fel az erdélyi^ magyar: vcgre egy magyar újeszlendő. Eb­ben a sóhajtásban némi szomorúság is kavarog, de csak anr.att, hogy az előző éveknek úgy kellett eltelniök, aho­gyan elteltek, tehetetlen­ségben, amikor tenni s ke­serves némaságban, ami­kor szólni lehetett volna. Most már csak álom­nak tűnik fel az egész. Egy kínos és lidércnyo- m ísos álomnak, melyből végre felébredtünk arra a régóta várt valóságra, hogy újból szabad ma­gyarok vagyunk, s uiból szabadon, félelem nélkül kívánhatunk egymásnak boldog magyar újeszten­dőt. A fenyők szabadon zúghatnak az évezredes Hargitán, a havasok fe­lől szabadon áramlik a szabadság éles levegője, s egyelőre szűkre szabott határainkon a magyar honvéd áll őrt Székely­ország és az egész magyar ^aza biztonsága felett. Az újesztendő azon­ban új feladatok elé állít mindnyájunkat, A nadrá- gos magyart, a harisnyát székelyt, az eszével, vagy a kezével dolgozót egy­aránt. A teendő sok, a kötelesség nagy, s la' be­következendő újesztendőben megfeszített munkára van szükség. Dolgoznunk kell, hogy megéljünk, egy s más do­logban nélkülözést kell tűrnünk, hogy a következő eszten­dők hőséggel jutalmazzanak. Ennek legfőbb feltétele pedig az, drága magyar test­véreim, hogy szeressük egymást, becsüljük egymást, értsük meg egymást. Az egymás megértése nem igen volt erőt magyar erény a múltban, de ha most sem okultunk, a hu» szónkét keserves esztendő tanulságai után, akkor nem ér» demeljük meg, hogy visszaszerezték nekünk ezt a drága földet, amelyért két év­tizeden keresztül annyi titkos könnyünk elfolyt] s annyi szenvedést ét megalázást kellett elszcnt* r vednünk. . * A falu lelke őrizze meg a maga ősi romlatlan só» gát. A falu embere hasít» sa vígan ekéjével a föld kebelét, mely most már, örökre az övé, s dolgot kezét a mánkéba téve, * fogadja erős csküvésselt hogy barátja, testvére örö* méhen, bajában osztályos társa lesz a másiknak« Érezze teljes öntudattal, hogy a pacsirta neki da­lol, a vetés neki zöldül, a kalász neki sárgul, s a dombokon a szőlőfürtök számára eresztik majd a bor arany levét. Az Isten, aki az egek magasságából nézi a földi ember verejtékes küzdel­mét, mindent megad an- • nak, aki benne bízik. A magyar lélek soha se volt istentagadó. Ma sem az. Sőt ma teljes odaadással adja át magát a Gondvi­selésnek, mert tudja, hogy az 8 segedelme nélkül semmir* Se jut. Jól tudja, hogy csak az 6 segítségével tudja megtar­tani, ami visszakerült, azt pedig, ami visszakerült, meg kell tartani, mert ez a záloga annak a jövendőnek, amiről min­den magyarnak álmodni, s amiben bízni kell. ~ (- d )

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék