Magyar Nép, 1942 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-03 / 1. szám

2. oldal« • MAGYAR NEP MAGYAR CLETEÍNK KÉRDÉSEI A miniszterelnök beszéde a Délvidék vi$sza€sa1olá§áról Bárdossy László miniszterelnök a magyar par­lamentben igen emelkedett hangú beszédet mondott a Délvidék visszacsatolására vonatkozó törvényjavas­lat tárgyalása rendjén. A beszédből az alábbi része­ket közöljük: — A népek sorsában, a nemeztek­­életében nin­csenek véletlenek. Minden nemzet életútjának hol bol­dog, hol keserves fordulatai az isteni Gondviselés aka­ratából tulajdonképpen már bele vannak írva a nem­zet sajátos jellemébe, azokba a tulajdonságokba, amelyek más nemzetektől megkülönböztetik. Bele van­nak írva abba a földbe, ahol a nemzet otthont és álla­mot teremtett magának és ahol élnie kell. A történe­lem ezért nem események és állapotok holt egymás alánya, hanem folytonos és szakadatlan küzdelem a nemzet lényének, hivatásának és küldetésének minél tökéletesebb megvalósításáért. Ez történhetik szeren­csés, de történhetik nehéz körülmények között. A nemzet olyan, mint a folyó, amely hol mere­dek sziklák között tör magának utat, hol boldog, ter­mékeny, daloló partok között terül szét, hogy aztán ismét sziklák állják el az útját. Sziklák, amelyeken millió és millió könnycseppre törik össze tiszta és ragyogó anyaga, amelynek fénylő felületen az előbb még békés ég tündöklő kéksége tükrözött. A nemzet élete felelősséggel teljes küzdelem, mindig megújuló lendület valami magasabb, valami jobb, igazabb felé. Az a nemzet, amely nem így él, nem is érdemli meg ezt a nevet. A nemzeteket a Gondviselés időnként nehéz próbák elé állítja. Sorsa éppen azon fordul meg, aszerint lendül a magasba, hogy hanyatlik a mélybe, hogy hivatását, kötelessé­gét önmagával szemben az adott pillanatban teljesí­teni tudja-e. 1918-ban, a világháború végén,­a magyarnál so­­­­kalta nagyobb, jóval hatalmasabb nemzetek sem tud­ták megállni ezt a próbatételt. Vétettek az ellen a jog első, legfőbb parancs ellen, hogy a veszély, a m­eg­­pp­r­óbál­tat­ás pillanatában mindenekelőtt a nemzet egy­ségét kell megőrizni. Nem csoda, ha akkor ezt az egy­séget nem tudtuk megőrizni mi sem. Ez kétségkívül enyhíti a világháborús magyar generáció felelőssé­gét, de nem veszi le válláról ennek terhét, amely a vezeklés húsz éve alatt szilbe épp olyan súllyal ne­hezedett ránk, mint szétszakítottságunk minden ke­serves szenvedése. De a nemzeti egység megőrzésének kötelességét nemcsak a szorongatottság, a veszély pillanataiban kell teljesíteni. Gondoljunk erre a kötelességre az öröm óráiban is, mint amilyen a mostani, amikor a törvényhozás a jog és igazság szerint a visszatért dél­vidéki területek visszacsatolását iktatja törvénybe. Hiszen e föld visszatérését a magyarság egységének köszönhetjük, annak az érzelmi egységnek, amely az elmúlt huszonkét éven át a leomlott határokon innen és túl is fennállott. Ez az egység hozta ezt a földet vissza és csak ezzel az egységgel tarthatjuk meg. S ma a nemzet egységére nagyobb szükség van, mint valaha. A történelemben eddig példátlan vihar súg el a világ fölött s ebben a világviharban össze kell tartanunk, meg kell fognunk egymás kezét a tár­sadalmi osztályokon innen és túl és nemcsak mon­danunk, de éreznünk és tettel megvalósítanunk kell azt, hogy jóban és rosszban egymásra utalt testvérek vagyunk, össze kell fognunk, mert az új Európában csak egész és erős nemzeteknek lesz helye. Ezek a gondolatok töltöttek el, amikor a törvény­hozás elé hoztam a Délvidék visszacsatolásáról szóló törvényjavaslatot. A képviselőház előtt tartott igény­telen felszólalásomban már kifejeztem a hála, a kö­szönet, az elismerés érzéseit mindazok iránt, akik a Délvidéket magyarnak megtartották, áldozatkészsé­gükkel, vérük hullásával, életük áldozásával hozzánk visszavezették. Legyen ezek emléke örökké áldott. Szeretettel üdvözlöm mindazokat a magyar és nem magyar fajú nemzettestvéreinket, akik ismét vissza­térnek a régi otthonba. Azt, amit ott elmondtam, most nem akarom újból megismételni, nincsen erre­­szükség, mert a hála, kö­szönet, elismerés, az öröm érzései itt élnek valameny­­nyiünk szívében. Bevezetésül azt mondottam, hogy a nemzet éle­tében nincsenek véletlenek. Talán nem véletlen az sem, hogy a visszafoglalt Délvidék visszacsatolásáról szóló törvényjavaslatot éppen az advent hetében tár­gyalta a törvényhozás. Advent az Úr, az Igazság el­jövetele. Ennek a szimbólumnak a jegyeben kérem a törvényjavaslat efogadását.

Next