Magyar Nép, 1942 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-03 / 1. szám
2. oldal« • MAGYAR NEP MAGYAR CLETEÍNK KÉRDÉSEI A miniszterelnök beszéde a Délvidék vi$sza€sa1olá§áról Bárdossy László miniszterelnök a magyar parlamentben igen emelkedett hangú beszédet mondott a Délvidék visszacsatolására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása rendjén. A beszédből az alábbi részeket közöljük: — A népek sorsában, a nemeztekéletében nincsenek véletlenek. Minden nemzet életútjának hol boldog, hol keserves fordulatai az isteni Gondviselés akaratából tulajdonképpen már bele vannak írva a nemzet sajátos jellemébe, azokba a tulajdonságokba, amelyek más nemzetektől megkülönböztetik. Bele vannak írva abba a földbe, ahol a nemzet otthont és államot teremtett magának és ahol élnie kell. A történelem ezért nem események és állapotok holt egymás alánya, hanem folytonos és szakadatlan küzdelem a nemzet lényének, hivatásának és küldetésének minél tökéletesebb megvalósításáért. Ez történhetik szerencsés, de történhetik nehéz körülmények között. A nemzet olyan, mint a folyó, amely hol meredek sziklák között tör magának utat, hol boldog, termékeny, daloló partok között terül szét, hogy aztán ismét sziklák állják el az útját. Sziklák, amelyeken millió és millió könnycseppre törik össze tiszta és ragyogó anyaga, amelynek fénylő felületen az előbb még békés ég tündöklő kéksége tükrözött. A nemzet élete felelősséggel teljes küzdelem, mindig megújuló lendület valami magasabb, valami jobb, igazabb felé. Az a nemzet, amely nem így él, nem is érdemli meg ezt a nevet. A nemzeteket a Gondviselés időnként nehéz próbák elé állítja. Sorsa éppen azon fordul meg, aszerint lendül a magasba, hogy hanyatlik a mélybe, hogy hivatását, kötelességét önmagával szemben az adott pillanatban teljesíteni tudja-e. 1918-ban, a világháború végén,a magyarnál sokalta nagyobb, jóval hatalmasabb nemzetek sem tudták megállni ezt a próbatételt. Vétettek az ellen a jog első, legfőbb parancs ellen, hogy a veszély, a megppróbáltatás pillanatában mindenekelőtt a nemzet egységét kell megőrizni. Nem csoda, ha akkor ezt az egységet nem tudtuk megőrizni mi sem. Ez kétségkívül enyhíti a világháborús magyar generáció felelősségét, de nem veszi le válláról ennek terhét, amely a vezeklés húsz éve alatt szilbe épp olyan súllyal nehezedett ránk, mint szétszakítottságunk minden keserves szenvedése. De a nemzeti egység megőrzésének kötelességét nemcsak a szorongatottság, a veszély pillanataiban kell teljesíteni. Gondoljunk erre a kötelességre az öröm óráiban is, mint amilyen a mostani, amikor a törvényhozás a jog és igazság szerint a visszatért délvidéki területek visszacsatolását iktatja törvénybe. Hiszen e föld visszatérését a magyarság egységének köszönhetjük, annak az érzelmi egységnek, amely az elmúlt huszonkét éven át a leomlott határokon innen és túl is fennállott. Ez az egység hozta ezt a földet vissza és csak ezzel az egységgel tarthatjuk meg. S ma a nemzet egységére nagyobb szükség van, mint valaha. A történelemben eddig példátlan vihar súg el a világ fölött s ebben a világviharban össze kell tartanunk, meg kell fognunk egymás kezét a társadalmi osztályokon innen és túl és nemcsak mondanunk, de éreznünk és tettel megvalósítanunk kell azt, hogy jóban és rosszban egymásra utalt testvérek vagyunk, össze kell fognunk, mert az új Európában csak egész és erős nemzeteknek lesz helye. Ezek a gondolatok töltöttek el, amikor a törvényhozás elé hoztam a Délvidék visszacsatolásáról szóló törvényjavaslatot. A képviselőház előtt tartott igénytelen felszólalásomban már kifejeztem a hála, a köszönet, az elismerés érzéseit mindazok iránt, akik a Délvidéket magyarnak megtartották, áldozatkészségükkel, vérük hullásával, életük áldozásával hozzánk visszavezették. Legyen ezek emléke örökké áldott. Szeretettel üdvözlöm mindazokat a magyar és nem magyar fajú nemzettestvéreinket, akik ismét visszatérnek a régi otthonba. Azt, amit ott elmondtam, most nem akarom újból megismételni, nincsen erreszükség, mert a hála, köszönet, elismerés, az öröm érzései itt élnek valamenynyiünk szívében. Bevezetésül azt mondottam, hogy a nemzet életében nincsenek véletlenek. Talán nem véletlen az sem, hogy a visszafoglalt Délvidék visszacsatolásáról szóló törvényjavaslatot éppen az advent hetében tárgyalta a törvényhozás. Advent az Úr, az Igazság eljövetele. Ennek a szimbólumnak a jegyeben kérem a törvényjavaslat efogadását.