Magyar Nép, 1943 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1943-01-02 / 1. szám

2. oldal. MAGYAR NÉR Mikor a magyar szabadságharc nagy hadvezérét, Görgey Artúrt, egy alkalommal megkérdezte valaki, hogy mi az ő politikai hitvallása, habozás nélkül felelte: a kötelesség teljesítése. Háború idején, mikor a lét nem lét mesgyéjére siklik a nemzetsors, igaz magyar számára nincs és nem is lehet más programot, más életcél: telje­síteni a kötelességet, amit a nemzet élete, a győzelem érdeke megkövetel. Megtenni mindent, hogy nagyobb le­gyen a nemzet ellenálló ereje, jobb a katona fegyvere, kevesebb a magyar családok gondja! Megsokszorozott erővel dolgozni, hogy nagyobb legyen a kenyér és keve­sebb az árvák könnye, több legyen a produkció és keve­sebb az oktalan panasz, keményebb és spártaibb legyen a magyar élet de biztosabb a holnapi Ezért a célért dol­gozni, több munkát végezni, kényelemről, jólétről, pihe­nésről lemondani nem áldozat —­ csak kötelesség! Mert aki itthon van, még ha hideg szobában didereg, még ha éjszakáig görnyed az aktacsomók fölött, még ha túlórá­ban robotol is, nem hoz semmiféle áldozatot, csak köte­lességet teljesít. Áldozatot csak azok hoznak, akik kint állanak a Don partján és mellüket nekivetik az üvöltő, jeges szélnek, testüket a bolseviki barbár rohamának. Odaáldoznak kényelmet, meleg otthont, lemondanak a hitves simogató kezéről, a gyermek mosolyáról, adják, ha kell a vért, az életet, hogy mindnyájuk áldozatával megmenthessenek minket és megoltalmazhassák a ma­gyar életet. A Magyar Kötelességteljesítés Mozgalmára, amely a napokban indult meg, legelsősorban azért vár nagy sze­rep, mert sokszor még mindig figyelmeztetni kell az embereket arra, hogy amiért néha lamentálnak, vagy amit áldozatnak képzelnek, az semmi más, mint­­a magyar kötelesség. Ha valaki a prémes bundáját oda­adja az érte küzdő katonának, nem áldoz, csak köteles­séget teljesít. Ha valaki éjszaka elvégzi bevonult hivatal­noktársa aktáit, felszántja katona-szomszédja földjét, nyolc óra helyett tizet vagy tizenkettőt dolgozik, még mindig nem áldoz, csak megteszi a kötelességét. S ennek az igazságnak mielőbb köztudattá kell válnia, mert a közvéleménynek, a nemzeti társadalomnak hallatlan lelk, és fizikai erőt adhat, ha egyszer világosan látja, hogy minden munkája, fegyelme s úgynevezett áldozathozatala végeredményben semmi más, mint kötelesség, amelyet meg kell tennünk a fajtánkért, országunkért, fennmara­dásunkért és a dicsőségesebb magyar jövendőért. Köte­­­­lesség az áldozat, kötelesség a munka, kötelesség a fegye­­lem, hiszen legutóbb maga Kormányzó Urunk figyelmez­tette a nemzetet, hogy a mai élet-halálharc talán évszá­zadokra dönti el a magyarság sorsát. Ezért hivatkozott az ő útmutató szavaira, az ő ragyogó példaadására a Magyar Kötelességteljesítés Mozgalma, amikor a magyar szívek ünnepén, Kormányzó Urunk névnapján lépett a nagy nyilvánosság elé országos akciójával. Nagy időkben nagy és szent kötelességek várnak az­­ egész magyar társadalomra. Adni és áldozni kell az ér­tünk harcolókért, a katonák hozzátartozóiért, sebesül­tekért s a háború igazi terheit viselőiért. Jobb és több munkát kell teljesíteni a mezőn, a gyárban, irodában és üzletben s érezni kell, hogy ezt tudatosan, önként, öröm­mel végezzük a magunk életéért. Szembe kell fordulni a rendbontókkal, a suttogókkal, a feketepiac hiénáival és a kishitűség bacillushordozóival. Szinte azt mondhatjuk, hogy harcolni kell az életünk minden pillanatában. Küz­deni mindenért, ami a belső front erejét fokozza és küz­deni minden ellen, ami gyengíti a magyar erőt, mert ez olyan kötelesség, amelyet mindenki, a legkisebb, legegy­szerűbb magyar is elvégezhet, ott, ahova sorsa állította. Ez alól nem vonhatja ki magát senki azzal, hogy ő na­gyon kicsiny ember ekkora feladatok szolgálatára. Hiva­talnok az irodájában, munkás a gyárban, de még a gyer­mek is az iskolában adhat a munkájához, erőfeszítésé­hez egy picike többletet, de ebből a millió és millió apró cselekedetből, áldozatvállalásból egy roppant mérető, diadalmas erőfeszítés, egy sziklákat görgető és hegyeket mozdító nemzeti akarat szárnyalhat fel. Egy napon ennek a harcnak, munkának is vége lesz­­ akkor — ne higyje senki — hogy csak a katona áldo­zatát fogják lemérni a történelem serpenyőjében. A mér­legen ott lesz az egész itthoni arcvonal munkája, hite, akarata, kihullott verítéke is. Megméretik az egész ma­gyarság, az egyén és a társadalom és mindaz, ami milliók áldozatából, munkájából, fegyelméből, véréből, könnyé­ből tevődik össze. És a gyrőzelem óráján, mikor a hol­napról, a békéről, a magyar vágyak és álmok teljesedé­séről is döntés történik, tizenötmillió magyarnak a leg­győzedelmesebb érvvel kell válaszolnia a történelem ítélő­­széke előtt: én megtettem a kötelességemet. MAGYAR ÉLETÜNK KÉRDÉSEI Mit jelent a magyar kötelesség? Zrínyi Miklós mondja : Gondosak legyünk mind nagy s mind kicsin dol­gokban egyaránt, és az mi vigyázásunk úgy meg ne nyu­godjék, mint az órának a kereke, vigyázzunk mind nagy, mind kicsin dolgokra egyiránt és egy igyekezettel, mert a háború legfontosabb, leglényegesebb mozzanatai néha kis dolgokban rejlenek.

Next