Magyar Nép, 1943 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1943-04-17 / 16. szám
246. oldal. MAGYAR NÉP Ha szegények is vagyunk, boldogok vagyunk, mert magyarok lehetünk A magyar egység gondolatának jegyében tartotta meg tanácskozásait az unitárius Egyház főtanácsa Március 28-án, vasárnap reggel 9 órakor kezdte meg fontos tanácskozásait a magyarországi unitárius egyház parlamentje a kollégium dísztermében. Az unitárius egyház főtanácsi gyűlésén a kormány képviseletében megjelent Fáy István dr. titkos tanácsos, kultuszállamtitkár is, akit a tanácsterembe való belépésekor nagy lelkesedéssel fogadott a Főtanács. Az unitárius egyház életében annyira fontos tanácskozásokon Gélei József dr. főgondnok elnökölt. Az elnöki emelvényen foglalt helyet Józan Miklós püspök és Kiss Elek dr. egyházi főjegyző is. A tanácskozások megkezdése előtt az egybegyűltek elmondották a Magyar Hiszekegyet, utána pedig Halmágyi János marosvásárhelyi esperes imádkozott. Ezután Gélei József dr. főgondnok mondotta el az egyházi élet minden ágazatát átfogó, áttekintő elnöki megnyitóját: — Első gondolatunk szálljon azok felé az igazi történelmet csináló nagy magyarok, hős katonáink felé, akik messzi keleten a hitetlenség ördögével vívják harcukat a hit, a mi istenhitünk, a templom, a mi templomunk, a család, a mi családunk és a hon, a mi honunk szebb jövendőjéért. Hitben megerősödve térjenek vissza majd otthonaikba, templomaikba ... Felelősek vagyunk a nemzet becsületéért és erejéért a mi belső becsületünkkel és erőnkkel, felelősek a nemzet hitéért és erkölcséért a mi hitünk mélységével és életünk fedhetetlenségével. Gélei dr. főgondnok ezután rámutatott a Berde-bizottság fontos szerepére, amely arra van hivatva, hogy az érdemes falusi, tanulni vágyó ifjakat kiemelje abból a környezetből, amelyben anyagiak híjján talán soha nem lehetnének olyan hasznos tagjai az egyháznak, sem az egyetemes magyar nemzetnek, de a Berde-bizottság anyagi és erkölcsi támogatásával tehetségükhöz mérten kapnak majd helyet a jövő magyar társadalmában. A főgondnok megnyitó beszédét lelkes éljenzéssel fogadta a Főtanács. Ezután Józan Miklós dr. püspök üdvözölte Fáy István dr. államtitkárt, mint a kormány képviselőjét. — Kérjük nagyméltóságodat, pillanatra se feledje, hogy a magyar unitárius történelmi egyház olyan értéket képvisel 400 éves múltjával, amely nélkül sokkal, de sokkal szegényebb volna s nem is volna teljes Erdély szellemi arculata — mondotta Józan Miklós püspök. Dávid Ferenc, a mi vallásalapító püspökünk volt a legelső magyar prédikátor, aki Erdélyben magyarul szólott híveihez. Köszönjük a magyar kormány nemes támogatását s kérjük Nagyméltóságodat, tolmácsolja a magas kormánynál a mi őszinte üzenetünket: Ha szegények is vagyunk, boldogok vagyunk, mert magyarok vagyunk s lehetünk!... Józan püspök szavaira Fáy István dr. államtitkár meleg szavakkal válaszolt: — A magyar állam tudja, hogy nemzeti léte és jövője szempontjából mit jelentenek egyházai, templomai, iskolái s éppen ezért, a tőle telhető minden támogatást megad az egyházaknak. A Főtanács ezután rátért a tárgysorozat tárgyalási sorrendjének megállapítására. Elsőnek az új esperesektől vette be a Főtanács az esküt Esküt tettek: Csiky Gábor és Rostás Dénes esperesek, majd az új főtanácsi tagok és egyházi fegyelmi bírósági tagok eskütételére került sor. A különböző bizottságok kiküldése után Mikó Imre dr. országgyűlési képviselő, főtanácsi tag terjesztette a Főtanács elé soronkívüli javaslatát. — Nekünk, unitáriusoknak is hallatni kell szavunkat, az építés szavát. Emlékeztetnünk kell a magyarságot arra az időre, amikor 25 évvel ezelőtt a római katolikus, a református, az unitárius és a magyar evangélikus vezetők közös pásztorlevelet adtak ki, mert nagy volt akkor a veszély... És csodálatos, hogy éppen azok s az azt követő keserves kisebbségi idők tudtak mégis ezen a földön egybekovácsolni Erdély földjén minden magyar egyházat... Jusson eszünkbe, hogy nem egyházaink forognak ma veszélyben, hanem az egyház!... Amikor pedig ég a ház fejünk fölött, ne azon vitatkozzunk, hogy melyik egyháznak van nagyobb fontossága, hanem azon, hogyan menthetünk meg ebben a nagy világégésben minden magyar egyházat, minden magyar iskolát és minden magyar templomot,, mert ezen áll vagy bukik az egyetemes magyarság jövője is!... A felekezetek közötti békétlenség helyett munkálja továbbra is a magyarországi unitárius egyház minden felelős egyede a felekezetek közötti béke kiépítését és megszilárdítását! ... Tíz órakor Gélei dr. főgondnok felfüggesztette a tanácskozást és a tanács tagjai ünnepi istentiszteletre vonulak át a templomba. Templomozás után folytatták a tanácskozásokat. Józan Miklós püspök felolvasta a főpásztori évi jelentését. Józan Miklós püspök részletesen beszámolt püspökké való megválasztása idejétől eltelt minden fontosabb egyházi és egyházpolitikai eseményről. — Mostanában sokat emlegetik a keresztény egyházak unióját — mondotta. — Hangoztatják annak szükséges voltát a nemzettest megerősítése szempontjából. Sokan már rá is léptek az „egység útjára“. Sőt „Virraszt a magyar lélek“ című mozgalom alakjában a fővárosban már meg is történt a közös platform, az első közös tanácskozás. Annak idején néhai Bangha páter és Victor János szintén cikkeztek erről a kérdésről a Magyar Szemlében. A magam módja szerint én is tartottam akkortájban „Lelkiunió“ címen egy szabadelőadást az Országos Bethlen Gábor Szövetség rákospalotai tagozatában, az ottani Református Kultúrházban. A mi részünkről nincs és nem is volt soha semmi akadály ebben a tekintetben. Szívvel-lélekkel benne vagyunk az unióban, hogyha ezzel használhatunk a magyar ügynek, hiszen már anevünkben is benne foglaltatik az unió eszméje. Készek vagyunk együtt „virrasztani“ azzal a magyar lélekkel, amely le tudja vetkőzni a nemzetköziség köntösét s odaáll a magyar barázdába, hogy a hite, nyelve, törvénye és liturgiája, zsoltára és eszmevilága, temploma és családi oltára magyar és csak magyar legyen! Készek vagyunk együtt dolgozni azzal a magyar lélekkel, amely fátyolt borítva Muhi és Mohács véráztatta mezőire, nem lát nemzeti katasztrófát abban a szellemi és erkölcsi mozgalomban, amelynek a nemzet a maga ősi tisztaságában való fennmaradását s az eclesia militans is Európaszerte a maga megújhodását köszöni. Igenis, készek vagyunk a haza javára egy nagy egységbe tömörülni, egy olyan szellemi szövetségben együtt imádkozni, amelynek a körpecsétje az áldozat, szimbóluma: a Krisztus keresztfája és litániája, a nemzet könnybe-vérbe írott Himnusza! Ahogyan dicső honvédeink önfeláldozó hősiességgel védelmezik szent határainkat, benne a családot, az alkotmányt, a vallást, a templomot és az iskolát, védjük mi is ezeket az örök értékeket, mert úgy érezzük, hogy ezek itt és az örökkévalóságban is a mi egyedüli romolhatatlan kincseink! Józan püspök megfontolt, határozott szavait a Főtanács egyöntetű, nagy lelkesedéssel tette magáévá. A hagyományos köszöntőt a Berdeserleggel Gélei dr. főgondnok mondotta. Délután 5 órakor tovább folytatta tanácskozásait a zsinat. Döntenie kellett két üresedésben lévő teológiai tanári tanszéknek betöltéséről. Az egyik megüresedett tanszéket meghívás útján Benczédi Pál kollégiumi vallástanár, teológiai magántanárral, a másodikat Kovács Lajos dr. teológiai magatanár, sepsiszentgyörgyi lelkésszel töltötte be a Főtanács. A lelkészszentelő istentisztelet után tovább folytatta fontos tanácskozásait a Főtanács a tanügyi jelentések letárgyalásával. A hétfői tanácskozások során a Főtanács még számos választást ejtett meg, majd javaslatokat fogadott el. Elhatározta továbbá a Főtanács, hogy testületileg vesz részt azon az ünnepségen, amelyet a székelykeresztúri unitárius főgimnázium rendez fennállásának 150-ik éve alkalmából. A Főtanács gyűlése délután fél 4 órakor ért véget. Abrudbányay János dékán köszönetet mondott Gelei dr. főgondnoknak és Józan Miklós püspöknek a nagyfontosságú tanácskozások megfontolt, józan levezetéséért. Józan püspök zárószavai után a Főtanács tagjai elénekelték a Himnuszt.