Magyar Nép, 1943 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1943-04-17 / 16. szám

246. oldal. MAGYAR NÉP Ha szegények is vagyunk, boldogok vagyunk, mert magyarok lehetünk A magyar egység gondolatának jegyében tartotta meg tanácskozásait az unitárius Egyház főtanácsa Március 28-án, vasárnap reggel 9 órakor kezdte meg fontos tanácskozá­sait a magyarországi unitárius egyház parlamentje a kollégium dísztermében. Az unitárius egyház főtanácsi gyűlésén a kormány képviseletében megjelent Fáy István dr. titkos tanácsos, kultusz­államtitkár is, akit a tanácsterembe való belépésekor nagy lelkesedéssel fo­gadott a Főtanács. Az unitárius egy­ház életében annyira fontos tanácsko­zásokon Gélei József dr. főgondnok el­nökölt. Az elnöki emelvényen foglalt helyet Józan Miklós püspök és Kiss Elek dr. egyházi főjegyző is. A tanács­kozások megkezdése előtt az egybe­gyűltek elmondották a Magyar Hiszek­egyet, utána pedig Halmágyi János marosvásárhelyi esperes imádkozott. Ezután Gélei József dr. főgondnok mondotta el az egyházi élet minden ágazatát átfogó, áttekintő elnöki meg­nyitóját: — Első gondolatunk szálljon azok felé az igazi történelmet csináló nagy magyarok, hős katonáink felé, akik messzi keleten a hitetlenség ördögével vívják harcukat a hit, a mi istenhi­tünk, a templom, a mi templomunk, a család, a mi családunk és a hon, a mi honunk szebb jövendőjéért. Hitben megerősödve térjenek vissza majd ott­honaikba, tem­plomaikba ... Felelősek vagyunk a nemzet becsületéért és ere­jéért a mi belső becsületünkkel és erőnkkel, felelősek a nemzet hitéért és erkölcséért a mi hitünk mélységével és életünk fedhetetlenségével. Gélei dr. főgondnok ezután rámuta­tott a Berde-bizottság fontos szerepé­re, amely arra van hivatva, hogy az érdemes falusi, tanulni vágyó ifjakat kiemelje abból a környezetből, amely­ben anyagiak híjján talán soha nem lehetnének olyan hasznos tagjai az egy­háznak, sem az egyetemes magyar nemzetnek, de a Berde-bizottság anya­gi és erkölcsi támogatásával tehetsé­gükhöz mérten kapnak majd helyet a jövő magyar társadalmában. A főgondnok megnyitó beszédét lel­kes éljenzéssel fogadta a Főtanács. Ez­után Józan Miklós dr. püspök üdvö­zölte Fáy István dr. államtitkárt, mint a kormány képviselőjét. — Kérjük nagyméltóságodat, pilla­natra se feledje, hogy a magyar unitá­rius történelmi egyház olyan értéket képvisel 400 éves múltjával, amely nél­kül sokkal, de sokkal szegényebb volna s nem is volna teljes Erdély szellemi arculata — mondotta Józan Miklós püspök. Dávid Ferenc, a mi vallásala­pító püspökünk volt a legelső magyar prédikátor, aki Erdélyben magyarul szólott híveihez. Köszönjük a magyar kormány ne­mes támogatását s kérjük Nagyméltó­ságodat, tolmácsolja a magas kormány­nál a mi őszinte üzenetünket: Ha sze­gények is vagyunk, boldogok vagyunk, mert magyarok vagyunk s lehetünk!... Józan püspök szavaira Fáy István dr. államtitkár meleg szavakkal vála­szolt: — A magyar állam tudja, hogy nem­zeti léte és jövője szempontjából mit jelentenek egyházai, templomai, isko­lái s éppen ezért, a tőle telhető minden támogatást megad az egyházaknak. A Főtanács ezután rátért a tárgyso­rozat tárgyalási sorrendjének megálla­pítására. Elsőnek az új esperesektől vette be a Főtanács az esküt Esküt tettek: Csiky Gábor és Rostás Dénes esperesek, majd az új főtanácsi tagok és egyházi fegyelmi bírósági tagok es­kütételére került sor. A különböző bizottságok kiküldése után Mikó Imre dr. országgyűlési kép­viselő, főtanácsi tag terjesztette a Fő­tanács elé soronkívüli javaslatát. — Nekünk, unitáriusoknak is hallat­ni kell szavunkat, az építés szavát. Em­lékeztetnünk kell a magyarságot arra az időre, amikor 25 évvel ezelőtt a ró­mai katolikus, a református, az unitá­rius és a magyar evangélikus vezetők közös pásztorlevelet adtak ki, mert nagy volt akkor a veszély... És cso­dálatos, hogy éppen azok s az azt kö­vető keserves kisebbségi idők tudtak mégis ezen a földön egybekovácsolni Erdély földjén minden magyar egyhá­zat... Jusson eszünkbe, hogy nem egy­házaink forognak ma veszélyben, ha­nem az egyház!... Amikor pedig ég a ház fejünk fölött, ne azon vitatkoz­zunk, hogy melyik egyháznak van na­gyobb fontossága, hanem azon, hogyan menthetünk meg ebben a nagy világ­égésben minden magyar egyházat, min­den magyar iskolát és minden magyar templomot,, mert ezen áll vagy bukik az egyetemes magyarság jövője is!... A felekezetek közötti békétlenség he­lyett munkálja továbbra is a magyar­­országi unitárius egyház minden fele­lős egyede a felekezetek közötti béke kiépítését és megszilárdítását! ... Tíz órakor Gélei dr. főgondnok fel­függesztette a tanácskozást és a tanács tagjai ünnepi istentiszteletre vonulak át a templomba. Templomozás után folytatták a ta­nácskozásokat. Józan Miklós püspök felolvasta a főpásztori évi jelentését. Józan Miklós püspök­ részletesen be­számolt püspökké való megválasztása idejétől eltelt minden fontosabb egy­házi és egyházpolitikai eseményről. — Mostanában sokat emlegetik a ke­resztény egyházak unióját — mondot­ta. — Hangoztatják annak szükséges voltát a nemzettest megerősítése szem­pontjából. Sokan már rá is léptek az „egység útjára“. Sőt „Virraszt a ma­gyar lélek“ című mozgalom alakjában a fővárosban már meg is történt a kö­zös platform, az első közös tanácsko­zás. Annak idején néhai Bangha páter és Victor János szintén cikkeztek erről a kérdésről a Magyar Szemlében. A magam módja szerint én is tartottam akkortájban „Lelkiunió“ címen egy szabadelőadást az Országos Bethlen Gábor Szövetség rákospalotai tagoza­­tában, az ottani Református Kultúr­­házban. A mi részünkről nincs és nem is volt soha semmi akadály ebben a tekintetben. Szívvel-lélekkel benne va­gyunk az unióban, hogyha ezzel hasz­­nálhatunk a magyar ügynek, hiszen már a­­nevünkben is benne foglaltatik az unió eszméje. Készek vagyunk együtt „virrasztani“ azzal a magyar lélekkel, amely le tudja vetkőzni a nemzetköziség köntösét s odaáll a ma­gyar barázdába, hogy a hite, nyelve, törvénye és liturgiája, zsoltára és esz­mevilága, temploma és családi oltára magyar és csak magyar legyen! Ké­szek vagyunk együtt dolgozni azzal a magyar lélekkel, amely fátyolt borítva Muhi és Mohács véráztatta mezőire, nem lát nemzeti katasztrófát abban a szellemi és erkölcsi mozgalomban, amelynek a nemzet a maga ősi tiszta­ságában való fennmaradását s az ecle­­sia militans is Európaszerte a maga megújhodását köszöni. Igenis, készek vagyunk a haza javára egy nagy egy­ségbe tömörülni, egy olyan szellemi szövetségben együtt imádkozni, amely­nek a körpecsétje az áldozat, szimbó­luma: a Krisztus keresztfája és litá­niája, a nemzet könnybe-vérbe írott Himnusza! Ahogyan dicső honvédeink önfeláldozó hősiességgel védelmezik szent határainkat, benne a családot, az alkotmányt, a vallást, a templomot és az iskolát, védjük mi is ezeket az örök értékeket, mert úgy érezzük, hogy ezek itt és az örökkévalóságban is a mi egyedüli romolhatatlan kincseink! Józan püspök megfontolt, határozott szavait a Főtanács egyöntetű, nagy lel­kesedéssel tette magáévá. A hagyományos köszöntőt a Berde­­serleggel Gélei dr. főgondnok mon­dotta. Délután 5 órakor tovább folytatta tanácskozásait a zsinat. Döntenie kel­lett két üresedésben lévő teológiai ta­nári tanszéknek betöltéséről. Az egyik megüresedett tanszéket meghívás útján Benczédi Pál kollégiumi vallástanár, teológiai magántanárral, a másodikat Kovács Lajos dr. teológiai magatanár, sepsiszentgyörgyi lelkésszel töltötte be a Főtanács. A lelkészszentelő istentisztelet után tovább folytatta fontos tanácskozásait a Főtanács a tanügyi­ jelentések letár­­gyalásával. A hétfői tanácskozások során a Főtanács még számos válasz­tást ejtett meg, majd javaslatokat fo­gadott el. Elhatározta továbbá a Főta­nács, hogy testületileg vesz részt azon az ünnepségen, amelyet a székely­ke­resztúri unitárius főgimnázium rendez fennállásának 150-ik éve alkalmából. A Főtanács gyűlése délután fél 4 óra­kor ért véget. Abrudbányay János dé­kán köszönetet mondott Gelei dr. fő­gondnoknak és Józan Miklós püspök­nek a nagyfontosságú tanácskozások megfontolt, józan levezetéséért. Józan püspök zárószavai után a Főtanács tagjai elénekelték a Himnuszt.

Next