Bartalus István: Magyar népdalok - Egyetemes gyűjtemény II. (Budapest, 1875)
N - Nincsen nekem egyebem
163. Hej kis kincsen, Fehér kancsó seres bor. Mindjárt rehut jön a sor; Köszöntsd rózsám keresztül, Majd hamarább rám kerül. 104. Hej violám, violául, Nem lesz többet víg órám; Se víg órám, se napom, Érted kedves galambom. Nincsen nekem egyebem, Csak egy hornyás tehenem; Félrekötöm a hornyát. Úgy fejem meg az anyját. Esik eső, nyo a sár, Gyenge legény, vén a lány, Ej, de bolond legény vót, Hogy elvette nagyanyát. 105. 100. Hej minek vagy, minek vagy. Hogy ha mindég beteg vagy? Nekem olyan asszony kell, Ha beteg is, keljen fel, De ha elmegy, én is él, Tőled nem maradok el; Ha tőled elmaradok, Bánatomban meghalok. Jaj istenem, de nagy baj, Megszűrt a tövises gaj; Bár inkább a szerelem Játszana a szivemen. (fícdis , Léptetve Énekszó. J) »’ rj ^ |l Hej, kis kincsem, ki» kincsem, Kedves kis fe _ le- sé.^eui, Zongora. ClifiC. Te-ben-ned van mindenem, Minden gyönyü - rü-sé-gem. 93