Bartalus István: Magyar népdalok - Egyetemes gyűjtemény II. (Budapest, 1875)

E - Édes kincsem ágyolcs ingösem

Fenyegetett engem azért,­­Miért szeretem a lebenyt? D­e én erre fellobbantam, Szeme köze­ lobbantottam, Nézzük a régi időket, Rend is tartott szeretőket. (Pétert­ásár.) Barna kis lány csak előre, Jere velem a mezőre, Engem szeress, ne anyádat, Én csókolom meg a szádat. Barna kis lány kökény szeme Megigézett tegnap este; Láng sugárit rám lövelte, Boldogságom eltemette. A sar-kantyud meg-pen-du-le, Er - re a-uyám fel-éb - re-de. 115. Édes kincsem gyolcs ingösem. É­des kincsem gyolcs in-gö-sem, Engem bi-zon ne csip-des-sen. Csip-je meg hát az a ma-dár, A mely télben kalapba jár, jár. 63

Next