Bartalus István: Magyar népdalok - Egyetemes gyűjtemény V. (Budapest, 1895)
H - Hová mégy te három árva?
585 5 1. Három árva sir magába, Elhagyott sötét szobába, Zivataros hideg éj van, Édes anyjok künn, a sírban. 2. „Édes anyám, édes anyám, Altass el már, úgy alhatnám!“ Mond az egyik, s el nem alszik, Sóhajtása föl-fölhulszik. 3. „Beteg vagyok, édes anyám! Hol maradtál? nem gondolsz rám!“ Mond a másik, s jajjal végzi A fájdalmat kétszer érzi. 4. „Édes anyám, gyújts világot, Nem tudom én, jaj mit látok“ Harmadik mond, mindenik sir.... Temetőben mozdul egy sir. 5. Megnyílnak a nehéz hantok, Kilép sírból édes anyjok*, S tova lebben a vak éjben, Haza felé az ösvényen. Három árva sirdogálva Áll a temető árkába. „Kelj fel, kelj fel édes anyám, Lerongyollott az én ruhám“ 1. „Hová megy te három árva?“ „Hosszú útra, szolgálatra!“ „Ne menj el te három árva Hosszú útra szolgálatra“ 2. „Adok nektek három vesszőt, Verjétek meg a temetőt“ „Kelj fel, kelj fel édes anyánk, Elszakadt már ingünk ruhánk. 6. Arcza halvány, hangja a régi, Fia leánya megösmeri, Immár tői® hogyan félne? Megcsókolják mint ha élne. 7. Az egyiket betakarja, Másikat felfogja karja, Elringatja, elaltatja, Harmadikat ápolgatja. 8. És ott viraszt a kis ágyon, Míg elalszik mind a három. Majd megindul, széttekintget, Keresi a régi rendet. 0. Rendbe hozza a szobácskát, Helyre teszi a ruhácskát, Az alvókat hosszan nézi, Csókját százszor megtetézi. 10. Kakas szólal, üt az óra, El kell válni virradóra! Visszanéz a véghatárról, Sir megnyílik, sir bezárul. „Nem kelek fel édes fiam, Lelankadt már az én inam, Van tinektek most anyátok, Van az arnak gondja rátok“ (Erdélyinél.) 3. „Nem kelhetek három árva, Koporsóba vagyok zárva. Vagyon nektek mostohátok A ki gondot visel rátok“ 4. „Mikor fésült a fejünk, Sarkunkon foly piros vérünk Mikor kenyért ád a kézbe Hét ördög van a szemébe. (Gyulai Arany. Gyűjt.) 11. Oh, a sir sok mindent elfed, Bút, örömet, fényt szerelmet; De ki gyermekét szerette, Gondját sir el nem temette. (Gyulai.) 4. 5.