Hetényi Piroska: Személynévhasználat Petőfi költészetében - Magyar Névtani Dolgozatok 29. (Budapest, 1983)
bukkannak még a romantikusak is, de költészetét mégsem ezek, hanem a népi alakok, a népi témák jellemzik. Igazi hús-vér alakokat teremt, noha közülük névvel számszerűleg keveset nevez meg. Zsánerképeiben, életképeiben többnyire a korabeli falu egyl egy jellegzetes alakja, jelensége villan fel. Ezekben az alakokban a tipikus vonásokat ábrázolja, ezért nevük - hangulatukkal - pontosan illenek az ábrázolt személyhez. Köztudott dolog, hogy Petőfi Sándor milyen sokat vándorolt szerte az országban, s így alkalma is nyílt a nevek megfigyelésére és gyűjtésére. Ha erre adatunk nincs is, mégis föl kell tételeznünk, hogy Petőfi Sándor megfigyelte, melyik országrészben melyik név a gyakoribb, a jellemzőbb. Verseinek témája általában megszabja a veresekben szereplő emberek nevét is. Többnyire falusi emberekről ír, de költeményeiben találkozunk más társadalmi osztályok, rétegek képviselőivel is. A nevek használatából kitűnik az is, hogy milyen kapcsolatban van Petőfi a nevek viselőivel. A legtöbb népi alakot nem a név alapalakjával, hanem becéző formájával nevezi meg. Ezzel, azonkívül, hogy megfelel a hitelesség követelményének, még közvetlen hangulatot is teremt. Ez érthető, hiszen ő az első költő, aki nemcsak a szűkkörű értelmiségnek ír, hanem a széles néptömegekhez akarja a művészetet eljuttatni, méghozzá olyan művészetet, ami éppen a népi kultúrából táplálkozva emelkedhetett igazán nagy magasságokba. Petőfi programosan vállalja, hogy kiharcolja "a nép uralmát a művészetben". Talán lehetne találni olyan költőt vagy írót a magyar irodalomban, akik a névadásban jelentősebbek, mint Petőfi Sándor, de véleményem szerint i s ezt remélhetőleg a tárgyalt néhány példa is bizonyítja/ Petőfi Sándor költői névteremtése harmonikusan illeszkedett bele költői programjába.