Magyar Nők Lapja, 1939 (1. évfolyam, 1-36. szám)
1939-02-20 / 6. szám
Ezután megkérdezzük: — Miben látja a különbséget a mai teljesen új nőgeneráció és a régi között? — őszinte leszek. Én értékesebbnek tartom a mai nőgenerációt, az egész fiatalokat, mert többet tanulnak és mindenáron dolgozni akarnak. Tudom, az a vád ellenük, hogy modernebbek, szeretnek kissé cifrábban öltözködni, talán szabadabban szórakozni. De ne felejtsük el, hogy ehhez joguk van a mai nőknek, mert ők épp azáltal, hogy többet tanultak, komolyabban és többet dolgoznak, nagyobb igényük van az élethez, mint a régieknek volt. A mai lánynak nagyobb az akciótevékenysége, mint a réginek, szeret sokat dolgozni és kollektívebben érez, belekapcsolódik a nőmozgalomba. Ne feledjük el, hogy a modernizmus alatt mindig csak a modernizmus rossz oldalát szokták elkönyvelni. Azt látjuk, hogy a mai fiatalság más, mint a régi volt és a régiek nem tudnak abba beletörődni, hogy egészen új normák szerint igazodik a fiatalság. Én azonban azt mondom, hogyha mi bevezetjük a kötelező munkaszolgálatot, akkor a modernizmusnak egy gyönyörű szép oldalát fogjuk kihasználni. Olyan lesz ez, mint mikor haladunk a hullámmal és a hullám bennünket olyan helyre visz, amelyet el akarunk érni, nem pedig a háborgó tengerre, ahol nem tudjuk, mi lesz velünk. Világszerte legnagyobb áramlat ma a szociális probléma. Tehát a szociális gondolkozást kell, mint modernizmust, belenevelni fiataljainkba és akkor az életnek más modern kinövéseit ellensúlyozni fogja a lelkietekben az a meglátás és meggondolás, amíg én élvezek, a másik szenved, amíg én nevetek, ő sír, ameddig én dúskálok, ő éhenhal. Ezek a szörnyű kontrasztok a szociális gondolkozásnak alaptevői és erre gondoltam akkor, amikor kértem, hogy vezessük be az iskolába a leventeintézménnyel párhuzamosan a nőkre is kiterjedő kötelező szociális munkaszolgálatot. Ezeket mondotta Toperczer Ákosné, országgyűlési képviselő, aki hisz, bízik a mai «modern» lánygenerációban . . Diószeghy Miklós A tenger postája Néhány év előtt egy kínai utasszállító gőzöst a Jangtse-folyamon megtámadott három kalózbárka. Rövid ütközet után a kalózok elfoglalták a hajót és rabul ejtették a vagyonos utasokat, abban a reményben, hogy váltságdíjat sikerül kierőszakolniuk. Az egyik matróznak, a szigorú őrizet ellenére, sikerült néhány segélyt kérő sort, üvegbe zárva, a folyóba dobni. Néhány óra múlva egy hadihajó kihalászta az üveget, üldözőbe vette és az egész rablóbandát elfogta. Nagyon ritka eset azonban, hogy az ilyen tengeri posta idejében eljut rendeltetési helyére. Az üvegek ugyanis alig észrevehető hírvivők. Rendszerint csak hosszú idő múlva akadnak rájuk, a hullámverés messzire elsodorja és az üzenet, a segélykérés, amit tartalmaznak, majd mindig elkésik. 62 esztendő múlott el például, amíg egy amerikai gőzös az ír partvidéken kihalászott egy ilyen üveg postát, amit 1837-ben hajítottak a tengerbe, Úr midland mellett. „A hajó léket kapott“ — írta a kapitány, — „huszonöt ember hiányzik. Én és hét ember csónakban menekülünk. Kelet felé egy szigetet látunk. Mentsetek meg minket!“ A híradást 1899-ben kapták meg, mi lett addig a hajótöröttekkel? Elnyelte őket is a tenger? Az értesítés későn jött, nem lehetett segíteni. Az Angol Tengerészeti Hivatal egy megsárgult papírdarabot őriz, amely egy titokzatos hajótragédiáról számol be. A „Caller On“ nevű angol gőzös 1891- ben hagyta el Hull kikötőjét, hogy Grimsby Roads kikötőjébe fusson be. Két esztendőn át semmi hírt nem adott magáról. De aztán Kilinisen mellett, a parti homokban egy tengeri postát találtak, amelyen egy kis cédulára ezek a sorok voltak karcolva: „Aki megtalálja, vegye tudomásul, hogy a „Caller On“-nak nekiment egy ismeretlen gőzös és elsüllyesztette. Vigasztalják meg édesanyámat, Dawson. Több időm nincs, süllyedünk .. .“ A sarki expedíciók alkalmával is szerepeltek ilyen üvegbe zárt posták. Az Északi-sark közelében szerencsétlenül járt „Italia“ nevű olasz léghajó kapitányának, Nobile-nek egy ilyen üzenetét halászták ki Svédország partjain, amelyben Nobile a katasztrófáról beszámol, de egyúttal megteszi az észrevételeket is. Természetes, a tenger speciális postája nem mindig tragédiáról számol be. Nemrég egy angol gőzös halászott ki egy üveget, amelyben ez az üzenet volt: „Főárbócmester vagyok, nemsokára fedélzeti tiszt leszek, 32 éves vagyok és legényember. Keresek egy csinos leányt, akinek kedve volna, hogy egy becsületes tengerész felesége legyen.“ Név, otthoni lakcím és egy kis fénykép volt mellékelve. A véletlen akarta, hogy az angol hajó stewardesse a kapitány fülkéjében meglátta ezt az érdekes üzenetet. A fénykép megnyerte a stewardess tetszését, titokban leírta a címet és sürgősen válaszolt. Rövid levélváltás következett, aztán a személyes megismerkedés és végül a házasságkötés! 1922-ben, Thüringiában, egy vidám kompániának eszébe jutott, hogy kipróbálták, milyen a véletlen. Mindenféle viccet és derűs történetet írtak egy papírlapra, betették egy fiaskóba és bedobták az egyik thüringiai folyó vizébe. Egy év múlva egy angol kapitány kihalászta az üveget az Északi-tengerből. Ennek a speciális tengeri postának sokszor tudományos céljai is vannak. Egyes nemzetek tengerészeti hivatalai a különféle tengerek vizébe ilyen fiaskókat dobálnak, amelyek apró zászlórudakkal vannak ellátva, hogy könynyebben észrevehetők legyenek. Ezek alapján állapítják meg azután a tengerek áramlásának minőségét, erejét, sebességét és irányát. Nemrég Anglia északi partvidékén dobtak a tengerbe 3550 darab fiaskót, amiket ólomdarabkákkal egyensúlyoztak, hogy álló helyzetben ússzanak és jelzőzászlócskákkal láttak el. A mai napig azonban még csupán 600 ilyen üveget sikerült kihalászni. Úri hímzésű dívánpárna. Részletes leírása kézimunkarovatunkban található MAGYAR NŐK LAPJA 13