Magyar Nőorvosok Lapja, 1973 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1973-11-01 / 6. szám

Magyar Nőorvosok Lapja 36. 553—557. 1973. Szeged, Megyei Városi Tanács Kórháza Szülészet Nőgyógyászati Osztály (osztályvezető főorvos: Bódis Lajos dr. c. egyetemi docens, az orvostudományok kandidátusa) és Gyermek­­gyógyászati Osztály (osztályvezető főorvos: Pataki Lajos dr.) közleménye Asphyxiás újszülöttek complex ellátása írta: VESZELOVSZKY IVÁN dr., V. I. dr.-né GYÖRFI MÁRIA dr. és BÓDIS LAJOS dr. Az intrauterin diagnostica fejlődése és a prophylactikus szemlélet térhódítása a szülészetben reménykeltő eredményekkel kecsegtet a perinatalis mortalitás lényeges javulásában. A szülész minden igyekezete ellenére sokszor deprimált, asphyxiás újszülöttet segít világra. Közismert, hogy az asphyxia nemcsak a perinatalis eredményeket rontja, de később is befolyásolja az egyed mentális és somatikus fejlődését. A méhen belüli, illetve a szülés alatti és utáni elégtelen oxygenizálás maradandó nyomokat hagyhat a későbbi élet folyamán. Az újszülöttkori asphyxia kiváltó okaira, formáira, valamint következmé­nyeire nem térünk ki. Kezelésének lehetőségeit szeretnénk ismertetni, mellyel osztályunkon igyekeztünk az asphyxiás újszülötteket ellátni. Szontágh [5] szerint lejárt annak a szülésznek az ideje, kinek diagnostikai eszközei csak stetoscop, medencekörző és vérnyomásmérő. Véleményünk szerint ugyanerre a sorsra jutnak, akik az asphyxiát hideg-melegvizes bőringerekkel és szülésznői nyakszívóval kezelik. A következő pontokban foglaltuk össze teendőinket asphyxia esetén: 1. Lehűlés megelőzése 2. Légutak szabaddá tétele 3. Oxygenizálás 4. Köldök­ellátás 5. Vérállandók meghatározása nélküli hasis-pótlás 6. Különböző gyógyszerek bevitele. A lehűlés ellen részben a szülőszoba megfelelő hőmérsékleten való tartásával, részben a Boda által ajánlott ún. contact incubator alkalmazásával védekezünk. Az utóbbi mindig üzemképes, felmelegített állapotban van, az újszülöttet legtöbbször közvetlenül megszületése után ráhelyezzük. A hidegvizes bőr­ingerekkel való élesztést elhagytuk a lehűlés és következményeinek (acidosis fokozódása stb.) elkerülésére. A deprimált, asphyxiás újszülötteknél a légutakat a Szontágh—Szeredai-féle resuscitatorral tesszük szabaddá. A nyakszívást laringoscopos feltárás mellett végezzük. A felső légutak szabaddá tétele után az állapottól függően vagy maszkon, vagy endotrachealis tubuson át oxygenizáljuk az újszülöttet. Általában Apgar 5—6, vagy az alatti értéknél vezetjük be a tubust. Szükség esetén a Cole­­tubuson keresztül is végezzük a nyakszívást. Az oxigént 1,5—2 liter/perc beáramlással és 35—40 vizem, nyomással adagoljuk. Huzamosabb ideig vissza nem térő spontán légzésnél pozitív-negatív nyomású lélegeztetésre térünk át. Moss [2, 3] közleményeiből tudjuk, hogy a késői köldökellátás az extra­­uterin élethez való adaptatio számára fontos, főleg distress és koraszülöttek esetében. Szerintük a késői köldökellátásban részesülteknél a distress syndroma sokkal kevesebb. Élesztést igénylő súlyos állapotban levő újszülötteknél a késői köldökellátástól eltekintünk annak ellenére, hogy az előnyös a magzat számára Boda és munkatársai [1] szerint is, mivel a resuscitálást nem a szülő­szobán végezzük, mert ez az anya számára kellemetlen élményt nyújt.

Next