Magyar Nőorvosok Lapja, 1979 (42. évfolyam, 1-6. szám)
1979-03-01 / 2. szám
magzati veszélyeztetés miatt a tervezett indukció időpontjának megválasztására, míg a gravidánknál elektív szekciót tervezve, a műtét időpontjának pontosítására végeztük. Ezen esetek amniocentéziseinek indikációit a II. táblázatban tüntettük fel. II. táblázat Szülésindukció előtti amniocentéziseink indikációi A magzatvíz analízist 70 terminusban levő szövődménymentes, programozásra kiválasztott terhesünknél is elvégeztük, részint számított terminus igazolására, részint programunk kontrolljaként. Minden amniocentézis előtt a beavatkozás milyenségéről és esetleges kockázatairól a terheseket felvilágosítottuk, és műtéti beleegyezéshez hasonlóan, a kórlapban ezt rögzítettük. A Lampé [26] által kidolgozott programozott szülés feltételeit ellátási területünk heterogén volta (három megye 5 járásából kerülnek gravidák osztályunkra) miatt ki kellett terjesztenünk azon betegeinkre, akiknél szövődmény nem volt, de terminusban valamilyen okból osztályunkra kerültek (sósfájások, távolság stb.). Itt a terminus bizonytalansága indokolta az amniocentézist, s az osztály zsúfoltsága az ezt követő programozást. Prenatális diagnózisunk ellenőrzésére a szülés lefolyásának értékelése mellett a placenta hisztomorfológiai vizsgálata is megtörtént, de döntenek az újszülött közvetlen szülés utáni, majd a későbbi perinatális időszak alatti állapotát tartottuk. Eredményeink 145 gravidánk terhességéből 147 magzat született (két iker). A 180 amniopunkció során komoly szövődményünk nem volt. Enyhébb 9 esetben fordult elő (5%) — (anyai kollapszus 1, sikertelen első behatolás 6, spontán burokrepedés 24 órán belül 2). Egy iker „B” magzatot veszítettünk el a perinatális időszakban, ahol idő előtti burokrepedés miatt 34—35, gesztációs héten szülés közben nyert magzatvizet analizáltunk. Mivel érettségre utaló leleteket kaptunk (Clements-teszt: ++++—, kreatininkoncentráció 2,3 mg%) átmeneti retardálást, szteroid profilaxist nem tartottunk szükségesnek. A gravidát szülésbe bocsátottuk, a kis súlyú fartartás mechanizmusa szerint született 2180 g-os magzat intracraniális vérzés miatt a 3. napon meghalt. Az elektív császármetszésre váró gravidánál éretlenséget az analízis 3 esetben igazolt (37,5%), további 67 patológiás terhesünknél — akiknél szükségesnek tartottuk a szülésmegindítást — 14 pulmonális vagy szomatikus éretlenségre utaló leletet kaptunk (20,89%). Az összes patológiás terhesünk [75] közül tehát 17 esetben (20,66%) immaturitás igazolódott az első vizsgálatkor. A III. táblázaton a vizsgálatba bevont terhességek lefolyását, az analízisek indikációit tüntettük fel. A programozásra váró 70 gravida közül 2 esetben (2,87%) elhalasztottuk a szülés idejét az immaturitást igazoló magzatvíz lelet miatt. Ez is igazolni látszik Farkas [12] véleményét is, hogy a szülés várható időpontjának megállapítására csak anamnesztikus adatok nem mindig elégségesek, az érettség megítélésének objektív eszköze a magzatvíz analízise. Rh. incompatibilitás gyanúja 4 Diabetes mellitus Hydramnion (terápiás is) 2 Krónikus placentáris inszufficiencia praeeclampsiás toxaemia 14 42 hét után 13 toxaemia és túlhordás 11 Magzati állapot megítélésére 19 (terminusban amnioszkopizálhatatlan méhszáj, értékelhetetlen vizelet ösztriol, kétes amiioszkópos lelet, magzati érettség megállapítása) Elektív szekció 8 Összesen: 75