Magyar Nőorvosok Lapja, 1980 (43. évfolyam, 1-6. szám)

1980-07-01 / 4. szám

Magyar Nőorvosok Lapja 43. 348-354. 180. A Szentes Városi Tanács Kórház-Rendelőintézet, Szülészet-Nőgyógyászati Osztályának (főorvos: Weszelovszky Iván dr.), és Központi Laboratóriumának (főorvos: Pataki Ilona dr.) közleménye Amniocrittel szerzett tapasztalataink a magzati érettség megítélésében írta: VESZELOVSZKY IVÁN dr., B. NAGY ZOLTÁN dr., PATAKI ILONA dr. A magzat gesztációs kora, szomatikus érettsége, a szülés ideje nem minden esetben határozható meg pontosan. Az utolsó rendes menstruáció, a magzat mozgásának első megérzése, a fogamzást létrehozó coitus napja mind igen szubjektív, pontatlan támpont a szülési terminus kiszámítása szempontjából. Az ultrahanggal meghatározható biparietális átmérő és egyéb paraméterek döntő előrehaladást jelentettek a magzat méhen belüli korának, ill. nagyságának megállapítására. Kivitelezésének anyagi akadályai azonban közismertek és még ez az igen objektív vizsgálat is tévedési lehetőséget rejt magában [23]. Lényeges előrehaladást hozott ezen a téren is a magzatvíz különböző paramétereinek vizsgálata. A terminus pontosítására szolgál az amnionfolyadék glükóz tartalmának értéke és az orangeophyl sejtek Brosens és Gordon [3] által közölt számszerű meghatározása. A szomatikus érettségre Pitkin és Zwirk [13] nevéhez fűződő kreatinin koncentráció vizsgálatával, a pulmonális maturitásra a Clements-teszt [5], a lecitin szfingomielin arány (L/L) [7] és a felületi feszültség [2, 10] meghatározásával lehet következtetni. A magzati állapot megítélésére a magzatvíz színe, ösztriol értéke [1, 8, 9, 11, 14, 16, 18], sav-bázis viszonyok ellenőrzése egyes festékek koncentrációjának felezési idejének megfigyelése tűnik megfelelőnek. Ezen magzatvízből végezhető vizsgálatok körét bővíti a Vera— Medrano és mtsai [15] által leírt liquor amiii szedimentációjának kvantitatív mérése, az ún. amniocrit is. Osztályunkon 1978. július 1. és szeptember 1. között 50 alkalommal határoztuk meg egyéb magzatvíz-paraméterek mellett az amniocritet is. Munkánkban vizsgálatainkból tett megfigyeléseinket szeretnénk ismertetni. Anyag és módszer Negyvenegy terhestől a 33-43. gesztációs héten 50 magzatvíz mintát dolgoztunk fel. A magzat­vizet többnyire egyéb indikáció miatt szükségessé vált amniocentezis útján (Rh. inkompatibilitás gyanúja, diabetes mellitus, súlyos toxaemia stb.) részben szülés alatt amniotomia kapcsán nyertük. Minden esetben komplett mozgatvíz analízist végeztünk (Clements-teszt, ösztriol, kreatinin, cukor, karbamid N, Na, Ka, Cl, Ca és P meghatározás és bakteriológiai tenyésztés). Azokban az esetekben, ahol a terminus bizonytalan volt, a szülést követően az újszülött vizsgálatával is igyekeztünk a valós terminust pontosítani. Az amniocrit meghatározásához Vera-Medrano és mtsai [15] által alkalmazott Sherby-Stafford csövet nem állt módunkban beszerezni, ezért lefelé szűkülő centrifugacsövet készítettünk, melynek űrtartalma 7 ml. A csövekre a gesztációs hetekhez tartozó várt értékeket előzetes kalibrálás után, valamint a 6,5 ml-es térfogatot is jelöltük. Magzatvíznyerés után közvetlenül 6,5 ml mennyiséget töltöttünk az amniocrit csőbe és 3000-es percenkénti fordulatszám mellett 30 percig centrifugáltuk. Az üledék értékét leolvasva az alábbiakat vizsgáltuk: 1. A Vera-Medrano által megadott gesztációs hetekhez tartozó amniocrit értékek a terhesség mely idejében és mlyen fokban korrelálnak a graviditás valódi korával. 2. Az amniocrit értékek milyen fokban utalnak a magzat szomatikus vagy pulmonális érettségére, ill. születési súlyára. 3. Ismételt amniocentezis és magzatvízanalízis esetén az IRDS profilaxisára alkalmazott Oradexon megváltoztatja-e az amniocritet a Clements-teszthez hasonlóan. 4. Az amniocrit korrelál-e a magzatvíz egyéb általunk vizsgált paramétereivel. Eredményeink Az analizált magzatvizek többségét (az 50-ből 33) érett szüléseknél a 33-40. gesztációs héten nyertük. Ha a gesztációs kor szüléskor is bizonytalan volt, úgy az

Next