Magyar Nőorvosok Lapja, 1992 (55. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám - ORVOSTÖRTÉNET - Szabó András - Veszelovszky Iván: A petefészek-tömlő eltávolítás (ovariektómia) történetéről (XVIII-XIX. század)
kötelet már felerősítették a ház előtt álló fára. A műtét szerencsésen végződött, túlélte a beteg és orvosa is (1. ábra). Három sikeres műtét után tapasztalatait megírta a kor ismert szaktekintélyeinek, és beszámolója meg is jelent a The Eclectic Reporteryben 1819-ben, de az eredmény fagyos hallgatás és merev elutasítás volt. McDowell eljárása szélesebb körben csak nagyon lassan terjedt el, mivel a hasüreg megnyitásától való félelem oly nagy volt, hogy a legmerészebb sebészek is mint „nem igazolható merényt" kárhoztatták [10]. Még azzal is megvádolták, hogy műtétjeit néger nőkön mintegy in anima vili végezte, és rabszolgákról lévén szó, nem a betegek, hanem a rabszolga tartók érdekeit tartotta szem előtt [8]. McDowell összesen 13 ovabektómiát végzett, és 8 betege meggyógyult. Mikor praxisával felhagyott, anélkül, hogy tudta volna, már három követője volt egy-egy sikeres ovalektómiával: Nathan és Alban Smith, valamint David Rogers. Amerikában később Atlee, Peaslee, Sims és Storer voltak e műtét sikeres művelői. McDowell, igaz, hogy csak jóval halála után, megkapta azt az elismerést, amely kevés orvosnak jutott osztályrészül. 1879-ben Danville róla elnevezett parkjában, a McDowell Park-ban szobrot állítottak emlékére [9]. További ovariektómiák a XIX. században Emiliani [4] 1815-ben Faenzában végzett sikeres ovariektómiát. A petefészek 9 cm hosszú, 5 cm széles volt, és a colonnal összenőtt. A beteg meggyógyult, később még szült is, és 1843-ig élt. Chrysmar [4, 10] a németországi Isnyben 1819-ben és 1820-ban három ovalektómiát végzett, egyet sikerrel, két betege peritonitis miatt meghalt. Nathan Smith [4] 1822-ben az Egyesült Államokban végzett ovalektómia során egy relatíve rövid (3 toll) hasmetszést végzett, a cystát trokárral kiürítette még előemelése előtt, és a bőrcsíkkal lekötött kocsányt visszaengedte a hasüregbe („intraperitoneális" eljárás). Később mégis az ún. „extraperitoneális" eljárás terjedt el Duffin nyomán, ekkor az ovárium-cysta kocsányát a Kasseli alsó zugába rögzítették (2. ábra). Hutchinson e célra speciális fogót szerkesztett, melyet Spencer Wells és mások tovább tökéletesítettek. Lizars [4] edinburghi professzor téves diagnózis alapján nyitotta meg egy asszony hasát 1824-ben. Két év múlva újabb próbálkozásai sem jártak sikerrel, mivel egy betege meghalt, a másik két esetben pedig az összenövések miatt nem tudta eltávolítani az ováriumot. Charles Clay (1801-1893) 1842. szeptemberében Manchesterben végzett ovariektómiája során 17 font súlyú tumort távolított el egy hosszanti metszésen keresztül. 395 befejezett műtétje után a halálozás 49% volt [2]. Franciaországban az első ovariektómiát egy lengyel emigráns, Roch Wojejkowsky [9, 11] végezte 1844. május 1-én olyan sikerrel, hogy a beteg négy hónap múlva terhes lett, és még két gyermeket szült. Az ovárium 8,5 font súlyú volt, a műtét 8 percig tartott. 1862-től Koeberlé, majd Nélaton és Péan voltak Franciaországban az ovarnektómia neves művelői. Kiwisch [4] 1849-ben összegyűjtötte az irodalomból eddig ismert 86 ovalektómiát, ezek közül 47 sikertelen kimenetelű. Washington L. Atlee (Philadelphia), maga is e műtét lelkes propagálója, 1851-ben értékelte az 1701. óta általa ismert 222 esetet, és a mortalitást 52%nak találta [14]. Koeberlé 1862-ben 52 franciaországi esetről tudott, közülük 32 beteg halt meg. Sir Thomas Spencer Wells (1818-1897) Angliában a XIX. század közepétől a petefészekcysták műtéti kezelését szisztematikusan fejlesztette tovább [8, 14]. Első ovalektómiáját 1858-ban végezte a londoni Samaritan Free Hospital for Women and Children kórházban, de szívesen operált magánlakásokon is, ahol jobban tudta biztosítani a tisztaságot. Az egész világból felkeresték a sebészek, hogy tanulhassanak tőle. Wells a tömlő folyékony tartalmát lebocsátotta, a kocsányára speciális szorító kapcsot helyezett, mellyel a cysta eltávolítása után 2. ábra Oophorectomia utáni hasfalzárás ábrázolása 1865-ből Magyar Nőorvosok Lapja 55 (3) 1992.