Magyar Nőorvosok Lapja, 1992 (55. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 6. szám - ORVOSTÖRTÉNET - Szabó András - Veszelovszky Iván: Visszapillantás a méhen kívüli terhesség kezelésének XX. század előtti történetére korabeli orvosi illusztrációk tükrében
5. ábrá u zalta, hogy szülőfájásai indultak, de a szülés elmaradt. Később két egészséges gyermeket szült. Miután 1720-ban 94 éves korában meghalt, és a hasát végakarata szerint felnyitották, megállapítást nyert az a korábbi feltételezés, hogy 46 éven keresztül halott magzatot hordott a hasában. Robert Houstonn Londonban praktizáló glasgowi sebész 1717-ben felismerte a hasűri terhességet egy asszonyon, aki már nyolc gyermeket szült. Miután kis uterust és kemény cervixet talált, felállította a diagnózist, leírva a méhen kívüli terhesség egyes tüneteit. A beteg öt éve fennálló panaszai ellenére a műtétet visszautasította, majd 1723-ban, öt hónappal a halála előtt sipoly keletkezett a bél és a petezsák között, és a faecessel csontdarabok ürültek. A magzat csontvázának maradványait az asszony halála után eltávolították. Houstoun az esetet bemutatta a Royal Society előtt, ahol a boncjegyzőkönyv bemutatása ellenére is csalónak nyilvánították, pedig az eset a méhen kívüli terhesség első kórismérésének egyike volt. Egyébként Houston végzett elsőként petefészek tömlő kiürítést laparotomia útján, ami a hasműtétekben való jártasságát bizonyítja. 1747-ben a Guy’s Hospitalban boncoláskor egy 16 évvel azelőtti terhességből származó hasűri terhességet találtak. 1759-ben New Yorkban John Bord (1716— 1799) kezelt egy 28 éves asszonyt, aki a IX. hónap után nem szülte meg gyermekét, de rövidesen ismét terhes lett, és egészséges gyermeket szült. Később a has jobb oldalán egy fluktuáló tumor keletkezett, melyet Bard megnyitott, és nagy mennyiségű genny mellett magzati csontokat távolított el. Tíz hét múlva a seb begyógyult, az anya felépült. Ernst Heim berlini orvos 1813-ban írt le egy műtétet, amelyet a helyi sebész végzett a már terhesség alatt felismert hasűri terhesség miatt. Az anya a műtét után meghalt, de a gyermek öt év múlva is egészséges volt. Johann Zwanck 1837-ben az Elba egy Hamburghoz közeli szigetén operált meg egy aszszonyt hasűri terhesség miatt. Leírása szerint az anya és a gyermek is életben maradt. Magyar vonatkozása, de Mauriceau esetéhez való hasonlósága miatt is megemlítjük, a csökevényes méhszarvterhesség azon esetét, melyet Antonius Canestrini saját törvényszéki boncolása alapján közölt 1788-ban Augsburgban („Historia de utero duplici alteratio quatro graviditatis menso rupto, in Hungaria, Anno 1781 in cadavere ab auctore inventos”). A Szatmár megyei Fernezely községben a 24 éves, terhessége IV. hónapjában lévő Vökön Mária 1781 május 20-án rosszullét, hányás, hasi fájdalmak közepette meghalt. A boncolást a hozzátartozók kérték azért, hogy a mérgezés gyanúja ne árnyékolja be a családot. Canestrini a csökevényes mellékszarvban (uterus minor) fejlődő terhesség megrepedését észlelte (6. ábra), és epikritikusan megállapította, hogy a „császármetszés” igen hasznos lett volna a beteg megmentésére [3, 5]. Magyarországon legkorábban 1815-től van tudomásunk tubáris extrauterin graviditásról [3]. Mindkettő Pesten fordult elő, és fatális kimenetelű volt, műtét egyik esetben sem történt, bár a kórlefolyás típusos volt. Az elsőt dr. Pillinger észlelte 1815 augusztus 24-én egy 24 éves asszonynál, a másodikat 1815 december 20-án dr. Stipsits Ferdinánd, a pesti egyetem kórbonctan professzora. A két esetet id. Lenhossék Mihály közölte 1821-ben, a kórbonctani készítményeket rézmetszeten is bemutatva (7. ábra). Utólagos értékelése során Lenhossék kijelentette: „Das einzige Mittel, Welches die Mutter hier retten kann, ist der Bauchschnitt”. Alexander Hamilton skót szülész 1784-ben úgy vélekedett, hogy „amikor a természet helyi gyulladással és abscessus-képződéssel kimutatja a foetus csontjait, el lehet távolítani, de máskülönben a sebészet művészete nem fog segíteni” [7]. E nézetet a kor orvosai általában Csökevényes méhszarvterhesség ruptúrája. Magyarországi eset 1731-ből. Canestrini boncolása alapján rajzolta Hacklberg bányamérnök Autopsia során észlelt tubáris graviditás (Duverney, Párizs, 1761) 6. ábra. Magyar Nőorvosok Lapja 55 (6) 1992. 423