Magyar Nőorvosok Lapja, 1994 (57. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám - ENDOSZKÓPIA - Fülöp Tamás - Bacskó György - Barna István - Faragó János: Hysteroscopia szerepe az intrauterin fogamzásgátló eszközök nem gyulladásos szövődményeinek elhárításában - Kabdebó Ottó - Józsa Géza - Szabó András - Veszelovszky Iván: A laparoscopos adhaesiolysis jelentősége a krónikus kismedencei fájdalom kezelésében
ENDOSCOPIA Magyar Nőorvosok Lapja 57, 287—289 (1994) A laparoscopos adhaesiolysis jelentősége a krónikus kismedencei fájdalom kezelésében KABDEBÓ OTTÓ DR.1, JÓZSA GÉZA DR.2, SZABÓ ANDRÁS DR.2, VESZELOVSZKY IVÁN DR . A Würzburgi Egyetem Oktató Kórháza, Ansbach, Nőosztály (főorvos: К Кирка dr.) és a Csongrád Megyei Önkormányzat Területi Kórház, Szentes, Szülészet-Nőgyógyászati Osztály, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Oktató Osztálya (főorvos: Veszelovszky Iván dr.) közleménye Összefoglalás: A szerzők 1990. október 1. és 1993. június 30. között 349 betegen végeztek laparoscopiát több, mint hat hónapja fennálló és egyéb vizsgálatokkal tisztázatlan okú kismedencei fájdalom, ún. pelvic pain miatt. 151 esetben (43,3%) találtak kismedencei összenövéseket, amelyeket három súlyossági csoportba soroltak. 125 esetben sikerült teljes adhaesiolysist elérni, súlyossági csoportonként csökkenő százalékos arányban. A műtét utáni harmadik napon a betegek 76%-ának megszűntek a fájdalmai, azonban több, mint 10%-nak a panaszai változatlanok voltak, vagy fokozódtak. Három hónap múlva a megkérdezettek több, mint fele panaszmentes volt, negyede javulásról számolt be. Eredményeik alapján a krónikus kismedencei fájdalom diagnosztikájában és az esetek többségének kezelésében is a mai legjobb módszernek a laparoscopiát tartják. Javasolják ennek során az adhaesiolysis elvégzését, ami a vitathatatlan psychés tényezők ellenére is a panaszok jelentős csökkenéséhez és megszűnéséhez vezethet. Kulcsszavak: pelvic pain, laparoscopia, adhaesiolysis A pelvipathia, vagy újabban elterjedt nevén pelvic pain (PP) az egyik leggyakoribb probléma a nőgyógyásznál jelentkező fiatal és középkorú nők között. Olyan tünet, amit sokszor nehéz kielégítően kezelni, mivel sem fizikális vizsgálattal, sem egyéb vizsgálómódszerrel nem deríthető ki a fájdalmat megmagyarázó organikus ok. Az orvos általában kismedencei gyulladást állapít meg, ami újabb és újabb antibiotikus kezeléseket eredményez, azonban a fájdalom mindig visszatér. Másik lehetőségként a hosszas és semmit ki nem derítő vizsgálatok után a makacs fájdalom miatt hasi műtétre kerül sor, ami esetleg tisztázhatja a kismedencei helyzetet, gyakran azonban ez a várt eredmény is elmarad. Hazai és nemzetközi vonatkozásban a kórkép pathogenesisét elsők között László és Győry [11] vizsgálta. Akkori megállapításaik ma is helytállóak. Szerencsére ma már a modern laparoscopos eszközök birtokában minimális műtéti terheléssel és kockázattal pontos képet kaphatunk a belső nemi szervekről, így ez a módszer igen hasznosan alkalmazható tisztázatlan kismedencei fájdalmak esetén. Az elsők között Lundberg és mtsai [1], ill. Goldstein és mtsai [2] számoltak be a módszer jelentőségéről, megemlítve egyben therápiás lehetőségét is. Mivel magunk is kedvező tapasztalatokat szereztünk a laparoscopia alkalmazásával PP esetén és számos szerzőhöz [1, 3, 7] hasonlóan a pozitív laparoscopiás leletek között leggyakrabban az adhaesiával találkoztunk, meg kívántuk vizsgálni a panaszok alakulását ezen adhaesiok oldása után. Beteganyag és módszer 1990. október 1. és 1993. június 30. között a Würzburgi Egyetem Oktató Kórháza, Ansbach, Nőgyógyászati Osztályán és a Csongrád Megyei Önkormányzat Területi Kórháza, Szentes, Szülészet-Nőgyógyászati osztályán 349 betegen végeztünk laparoscopiát több mint hat hónapja fennálló és egyéb vizsgálatokkal tisztázatlan okú kismedencei fájdalom miatt. A műtét előtt a betegekről adatlapot vettünk fel, amelyen rögzítettük, milyen régiek, és milyen jellegűek a panaszok (húzó, tompa, késszúrásszerű stb.), milyen