Magyar Nőorvosok Lapja, 2000 (63. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 3. szám - KÖSZÖNTŐ - Dr. Zoltán Imre egyetemi tanár 90 éves

Magyar Nőorvosok Lapja 63, 256 (2000) Dr. Zoltán Imre egyetemi tanár 90 éves Dr. Zoltán Imre 1909. december 12-én született Bu­dapesten. Iskoláit Budapesten végezte. 1927-ben érett­ségizett a Széchenyi István Reálgimnáziumban, majd 1933-ban avatták orvosdoktorrá a Pázmány Péter Tudo­mányegyetem Orvosi Karán. Az orvosi diploma meg­szerzése után az I. sz. Női Klinikán nyert alkalmazást gyakornoki, majd 1941-től tanársegédi beosztásban. 1946-ban dr. Szarka Sándor professzor igazgatóvá tör­ténő kinevezése kapcsán, első munkatársaként került át a II. sz. Női Klinikára adjunktusi beosztásban. 1947- ben - Szarka professzor hirtelen halála után - bízták meg a II. sz. Női Klinika vezetésével. 1950-ben egyete­mi tanárrá és a II. sz. Női Klinika igazgatójává nevez­ték ki. 1952-ben nyerte el az orvostudomány kandidá­tusa, 1961-ben pedig az orvostudomány doktora tudo­mányos fokozatot. A prophylactikus császármetszésre vonatkozó kor­szakos szemléletének kidolgozásával és következetes alkalmazásával addig soha nem látott kedvező anyai és magzati mortalitást és morbiditást ért el. A szemlélet lényege: „A császármetszés javallata a terhességnek, vagy a szülésnek minden szövődménye, amelynek megoldásában az adott körülmények között a császár­­metszés az anya, vagy a magzat szempontjából jobb eredménnyel kecsegtet, mint a hüvelyi szülés.” Zoltán professzor a prophylactikus császármetszés elvének és gyakorlatának következetes alkalmazásával hamarosan széleskörű hazai és nemzetközi tekintélyre tett szert. Nemzetközi elismertségét talán az jelzi a leg­jobban, hogy a szülész-nőgyógyász világszövetség, a FIGO alelnökévé választotta. Felismerésének jelentősé­gét Heinrich Martius (1967) így méltatta: „A szülészet történetében két felismerés eredményezett ugrásszerű fejlődést, az egyik Semmelweis felismerése volt a gyermekágyi lázra, az asepsis és antisepsisre vonatko­zóan, a másik pedig a prophylactikus császármetszés bevezetése, amely elsősorban Zoltán nevéhez fűződik.” Hazai elismertségét mi sem mutatja jobban, mint szakmai vezető funkciói: a Magyar Nőorvos Társaság elnöke (jelenleg örökös tiszteletbeli elnöke), a Magyar Nőorvosok Lapja fő­­szerkesztője, a Szülé­szet-Nőgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke, az Országos Szülészeti és Nőgyó­gyászati Intézet első főigazgatója. Széleskörű szak­mai elismertségét egyéb vezetői funk­ciói is jelzik: a Buda­pesti, majd Semmel­weis Orvostudományi Egyetem II. sz. Szü­lészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója 32 éven át (1947-1979), a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja (1963-1967), a Budapesti, majd Semmelweis Orvos­­tudományi Egyetem rektora két cikluson keresztül (1967-1973), a MOTESZ első főtitkára, majd elnöke, az Egészségügyi Tudományos Tanács tagja, az ETT Igazságügyi Bizottságának elnöke (több, mint 20 évig). Sokrétű munkásságának elismeréséül kétszer kapta meg a Munka Érdemrend Arany Fokozatát és további 14 magas kitüntetésben részesült. Az általa szerkesztett és önálló szülészeti és nőgyó­gyászati tankönyvei, műtéttan könyvei évtizedekig a magyar orvosképzés és szakképzés alapját képezték. Je­lentős monográfiái ezeken kívül: Császármetszés a mai szülészet keretében (magyarul és németül), Semmel­weis élete és munkássága dr. Gortvay György társszer­zővel (magyarul és angolul). Pályafutása alatt közel 100 közleménye jelent meg. Zoltán professzor a szülészet-nőgyógyászat és az or­vostudomány kiemelkedő egyénisége, akinek tevé­kenységét és személyét méltán övezi a hazai és nemzet­közi orvostársadalom általános elismerése. További hosszú és boldog életet kíván a Magyar Nőorvosok Lapja egykori főszerkesztőjének, a tanítvá­nyok és tisztelők széles tábora nevében a Szerkesztőség KOSZONTO Magyar Nőorvosok Lapja 63 (3) 2000.

Next