Magyar Nőorvosok Lapja, 2003 (66. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - MYOMA UTERI - Koloszár Sándor - Pál Zoltán - Kalmár László: A raloxifen-kezelés hatása az uterus myomáinak nagyságára a postmenopausális időszakban
gálatok összefüggést találtak a hormonpótló kezelés és a myomák növekedése között. A transzdermális hormonpótló kezelés hatása nagyobb volt, mint az orálisan alkalmazott készítményeké [7]. A per os adagolás során a sequentialis kombinált hormonpótlás kevésbé növelte a myomák méretét, mint a folyamatos kombinált [8, 9]. Fontos szerepe van a gesztagén dózisának, mert a magasabb dózis kedvezőtlen a myomák állapotára (10]. Ysosuto [7] vizsgálata szerint a hormonpótló kezelés első hat hónapjában a myomák nagysága 26%-kal növekedett, de a kezelés második szakaszában már nem volt szignifikáns változás. A hormonpótló kezelés felfüggesztése után a myomok nagysága mérsékelt csökkenést mutatott. A szövetspecifikus hatást kifejtő tibolon (enyhe ösztrogén: 1/10 ethinylösztradiol, enyhe gesztagén: 1/8 norethisteron és nagyon enyhe androgén: 1/50 alpha-methyltestosteron hatáskezelés alatt a myomok nagysága nem változik [11, 12]. Az ösztrogénreceptorok eltérő szöveti lokalizációja az alapja a szelektív ösztrogénreceptor-modulációnak. Az alpha receptorok az emlőben és az endometriumban fordulnak elő, míg a béta receptorok a csontban, az agyban, a szívben és az erekben találhatók. A szelektív ösztrogénreceptor-modulátor raloxifen agonista hatást fejt ki az agyban, erekben, szívben és a csontban, ugyanakkor antagonista tulajdonságokkal rendelkezik az emlőben és az endometriumban. Vizsgálni kívántuk a szelektív ösztrogénreceptor-modulátor raloxifen hatását a nyomok nagyságára, amelyek a korábbi hormonpótló kezelés alatt fejlődtek ki. Betegek és módszerek A vizsgálatban a klinika „Változókor” ambulanciáját felkereső 18 postmenopausában lévő asszony vett részt, akik életkora átlagosan 53,4 (48-61) év volt. Valamennyien megelőzően már hormonpótló kezelésben részesültek, és a nőgyógyászati vizsgálat során nyomot találtunk. A kezeltek klinikai adatait az I. tábla-I. táblázat A vizsgálatban résztvevők klinikai adataikatban foglalták össze. A gondos anamnézis felvételét, vérnyomás- és pulzusellenőrzés, nőgyógyászati vizsgálat, kolposzkópia, cytológia és mammographia elvégzése követte. A csontsűrűség meghatározása (DEXA) során minden esetben a T-score értéke -2,5 alatt volt. A vizsgálatokat a kismedencei szervek hüvelyi ultrahangellenőrzése egészítette ki (Kretz, Combison 530, 7.5 MHz hüvelyi vizsgálófej), amely során megmértük az endometrium vastagságát, az uterus hosszát, a myomok számát, valamint a legnagyobb göb átmérőjét. Ezt követően raloxifen- (EVISTA, Lilly USA) kezelést kezdtünk napi 60 mg dózist alkalmazva. Az Evista adagolás 3. és 6. hónapjában a kismedencei ultrahangvizsgálatokat megismételtük. A vizsgálatok során értékeltük a kezeltek szubjektív panaszait is (alhasi fájdalom, puffadás érzése, hőhullámok, éjszakai izzadás). Az esetlegesen jelentkező méhvérzést folyamatosan regisztráltuk. Az egyes vizsgálati időpontokban kapott eredmények statisztikai összehasonlítására a Student-T próbát alkalmaztuk. Eredmények A hat havi raloxifen-kezelés hatására valamennyi esetben csökkent a myomák nagysága. Az endometriumvastagság átlagosan 6,8 cm-ről 3,6 cm-re változott, míg az átlagos uterushossz 9,1 cm-ről 8,2 cm-re mérséklődött. Az ultrahanggal mért 10 mm-nél nagyobb myomagöbök átlagos száma a kezelés hatására 3,2-ről 1,8-ra csökkent. A 4,2 cm nagyságú legnagyobb myoma II. táblázat A hat hónapos raloxifenkezelés hatása a myomák nagyságára [nl 8] Betegek száma (n) 18 Életkor [év] 53,4 (szélsőérték: 48-61) Megelőző HK (év) 1,6 (szélsőérték: 0,7-3,2) UI (kg/m2) 25,1 (szélsőérték: 21-34) HK: hormonkezelés TTI: testtömeg index Kezelés előtt 3 hónap kezelés után 6 hónap kezelés után p érték Endometriumvastagság (mm) 6,8 5,9 3,6 (p·0,01) Átlagos uterushossz (cm) 9,1 8,4 8,2 (p)N.S.) Nyomok átlagos száma (1 10 mm) 3,2 2,7 1,8 (p·0,05) Legnagyobb nyomagob (cm) 4,2 3,8 2,9 (P 0,01) Magyar Nőorvosok Lapja 66 (1) 2003.