Magyar Nőorvosok Lapja, 2014 (77. évfolyam, 1-6. szám)

2014 / 3. szám - TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK - Veszelovszky Iván: Tövisek és rózsák

TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK Jó rágondolni ma is arra a 640 g-os leány koraszülöttre, akit életben tartott Kovalovszki Lajos barátom, a gyermekosztály vezetője. Nem volt PIC, nem volt kötelező beküldeni tercier központba. Odaadó kezelés és szaktudás mellett természetesen szükség volt arra is, hogy a kisleány jó adottságokkal rendelkezett. Kissé mosolyogva gondolok arra, amikor fiatal gyakornokként éjjel asszisztáltam az akkori osztályveze­tőnek egy szülés utáni méheltávolításban. A beteg gyógyult, hazament. Az indikáció nagyfokú vérzés a posztplacentáris szakban, atónia. Mindent megtettünk, betapintás, masszázs, Oxytocin, Dührsen-tamponád a műtét előtt. Egy hét múlva „raportra” hívott a főnök és mutatta a szövettant, miszerint residuális lepény­szövet volt az eltávolított méhben. Fejmosás, jogosan. Egy hónap múlva ismétlődött egy eset. Az adjunktus megkért, hogy zárjam be a hasfalat, míg ő kilépett a műtőből. A bemosakodóban az eltávolított méhet nagy kanállal kikaparta, nagy nyomású vízzel átmosta. Nem értettem hirtelen mit csinál. - Tudod, a főnök engem ne piszkáljon, biztosra megyek.­­ Egy hét múlva rapott a főnöknél. Szövettan: placentáris residuum. Dupla fejmosás, öblítéssel és szárítással. Lógó orral távoztunk a főorvosi szobából. Szakmai működésünk rengeteg nem várt szakmai buktatót és szövődményeket rejteget. A mai jogi környezet valóban nem kedvez az őszinte, kritikus szövődmény feltárásnak. Pedig érvényes a közmondás, hogy okos em­ber a más hibáiból tanul, a buta meg a sajátjából sem. Meggyőződésem, hogy legalább a jogilag lezárt eseteket valamilyen módon ismertetni kellene, hogy főleg a fiatalok tanuljanak azokból. Régi elképzelésem lehet, hogy egyszer megvalósul, hogy egy szakmai kongresszus szekciója csak sikertelen esetek ismertetését fogja tárgyalni. Majd félévszázados gyakorlati munkára támaszkodva, főleg fiatal kollegáknak tudnám szerényen javasolni, hogy amíg nem tisztázódott egy beteg rosszabodó állapotának oka, addig ne lépjenek tovább. Minden segít­séget vegyenek igénybe, mert nem fog a presztízsük csorbát szenvedni. Ne meneküljenek a rizikós esetek elől, tegyenek eleget a szakmai kihívásnak. Döntéseikben legyenek körültekintőek, de gyorsak, mert perceken múl­hat az anya élete, akinek a méhét nem távolítjuk el pl. méhruptura, vagy nem uralható atónia miatt. A dön­tés gyorsasága érvényes a szeptikus szülészeti esetekre is. Időben kell elvégezni az exploratiót és az esetleges csonkoló műtétet a beteg életben tartása érdekében. Zoltán professzort idézve: inkább méhüket sirató nőkkel, mint asszonyaikat sirató férfiakkal keljen szembenéznünk. Biztos vagyok abban, hogy a rövid esetismertetések megoldását illetően sok kollegám véleménye nem egyezik a leírtakkal. Akár egyezik, akár nem, ha gondolatot ébresztettem már érdemes volt „tollat ragadnom”. Dr. Veszelovszky Iván A magam részéről nagyra becsülöm Veszelovszky főorvos úr vállalkozását, őszinteségét, önkritikát is vállaló esetismer­tetéseit, az őt követő szülészorvos-nemzedék számára hivatástudattal és a segítségnyújtás szándékával közreadott bölcs konklúzióit és tanácsait. Szívből köszönjük a példamutató kezdeményezést. Örömmel vennénk, ha ez a munka köve­tőkre találna. Tisztelt Főorvos Úr! Szerkesztőségünk nevében a további munkádhoz és pihenéssel töltött további éveidhez jó egészsé­get és sok boldogságot kívánok. Dr. Berkő Péter felelős szerkesztő 76. ÉVFOLYAM 3. SZÁM | 2013. MÁJUS MAGYAR NŐORVOSOK LAPJA 42

Next