Magyar Nőorvosok Lapja, 2019 (82. évfolyam, 1-6. szám)

2019-08-01 / 4. szám

„Minden rendes szülésznek lányai vannak. Nekem is van három.”- hangoztatta gyakran. Nekem szerencsém volt egyik lánya férjével dr. Szabó Elekkel, aki a szülészet-nő­­gyógyászatot választotta, együtt dolgozni. Ő is kedves, ha­tározott egyéniség, jó barát volt. Sajnálatos módon őt is ko­rán, fiatalon vesztettük el. Szontágh professzor elmesélte, hogy amikor Szegedre jött, az idősebb kollegák gyana­kodva fogadták. Nem ismerték, tartottak tőle, helyenként megjegyzéseket tettek az újonnan bevezetett intézkedéseivel kapcsolatban. Ahogy mondta, nem volt tekintélye, mígnem néhány hét múlva a Tisza-parti Kőrössy halász­­csárdában találkozott velük. Miután megivott néhány pohár whiskyt, és néhány nagyszájú, nagyivó fiú az asz­tal alatt járkált, elbúcsúzott tőlük, és ha­zavezette a saját autóját. Másnap reggel a gyűrött arcú fiúk sorban álltak a viziten a folyóson, és nagy tisztelettel köszöntötték. Ekkor szerezte meg az igazi tekintélyt a fiúknál. Sajnálatos módon, már fiatal korában betegeskedett szí­vével. Angliában megoperálták, egy szívsebészetre szakoso­dott kórházban, azonban valahogy megérezte hogy a megol­dás nem végleges, rövid életet szánt neki a sors. Egyik tanít­ványának egyszer a következőket mondta: „Jól van, látom, szépen haladsz, de azt gondolom, egyedül fogsz maradni, magadnak kell elvégezni a munkád.­­ Érezte, hogy nem fog sokáig élni. (Dr. Weszelovszky Iván visszaemlékezései). Hiába próbálták újraéleszteni, a megműtött jóságos szí­ve megállt. Nagy tömeg kísérte utolsó útjára. Sírja mellett tanítványai és a család mellett számos állami vezető is bú­csúztatta. Szontágh professzor több egykori munkatársa és tisz­telője, valamint családja Szegeden lévő tagjai a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában találkoztak 2015 au­gusztusában, ahol baráti beszélgetés keretében megalakult a „Szontágh Ferenc Asztaltársaság”. Az „Asztaltársaság” a jövőben évenként kétszer találkozik, minden alkalom­mal egy tudományos előadás hangzik el a szak­ma, a humán reprodukció tárgyköréből, így tisztelegve Szontágh professzor emléké­nek, ápolva a Női Klinika hagyománya­it, egyben alkalmat adva Szontágh pro­fesszor tanítványainak és tisztelőinek, hogy megőrizzék és fenntartsák baráti, munkatársi kapcsolataikat. Az új tudo­mányos ismeretek, információk meg­hallgatása után a beszélgetés fehér asz­tal mellett zajlik. Szontágh Ferenc az idén lenne 100 éves. Nagyon nehéz, egyben megtisztelő az a feladat, hogy kései utódjaként vezethetem a Klinikát, amelyet a rövid életútjában magas rang­ra emelt. Abban a szerencsében és megtiszteltetésben le­het részem, hogy az emlékére a Magyar Nőorvos Társaság Délmagyarországi Szekciója által alapított „Szontágh Ferenc-emléklap”, valamint „Szontágh Ferenc-emlékérem” - melyet a Délmagyarországi szülészet-nőgyógyászat elő­rehaladása érdekében kifejtett munka elismeréseként ado­mányoznak - boldog tulajdonosa lehetek. Egyet ígérhetek, amíg tehetem megpróbálok a nyomdokaiban maradni és tisztelettel adózni a szülész-nőgyógyász, igazi ember em­lékének. Prof. dr. Németh Gábor Tanszékvezető egyetemi tanár 214

Next