Magyar Nyelv – 4. évfolyam – 1908.
Horger Antal: Disznó-szőgy
sok egyéb dolog mellett, elfoglalva, az imént szemembe ötlött a következő részlet, amely nagyon érdekes világot vet az Erdy C. bibliai, persze jórészt csak újszövetségi helyei fordítójának, vagy inkább alighanencsak átdolgozójának szentírást magyarázó eljárására. A 179. lapon levő evangéliumi szakasz (Máté II. 13—18) végén ezt olvassuk Rachel siralmáról: Es nem akara meghiggaztaltathny, mert meg nem holtak vona az az erekkel. A vessző utáni szavak teljesen értelmetleneknek látszanak, s értelmükről nem világosít föl az eredeti szöveg sem. Itt ugyanis e versnek a végén csak ennyi van: et noluit consolari, quia non sunt. Ugyanígy a párhuzamos ótestamentomi helyen is, Jeremiás próféta XXXI. 15. Vox in excelso audita est... Rachel plorantis filios suos et nolentis consolari super eis, quia non sunt. A Jordánszky C. e helyek közül az újszövetségit pontosan az eredetihez ragaszkodva fordítja, és nem akara meg vggaztaltatni, merth nynczenek (RMNy. V. 360. 1.). Sajátságos, hogy az ErdyC. itt épenséggel nem követi sem az eredetit, sem az ehhez hű Jordánszky C.-et, hanem egészen önállóan elég merész bibliamagyarázatra, sőt ami több, szövegjavításra, ill. kiegészítésre vállalkozik. Az ő fordítása ugyanis csak úgy válik érthetővé, ha a non sunt mellé odagondoljuk a mortus szót és ezt aztán úgy értelmezzük, hogy scil. in aeternum, vagy morte aeterna. Ekkor érthetővé válik a különben homályos hely, mert meg nem haltak vona az az erekkel. Vagyis Rachel nem akarja elfogadni azt a vigasztalást, hogy gyermekei nem haltak meg örökkön tartó halállal, csak testivel, a lelkük él és testben is föl fognak támadni. Ez a teljesen keresztény szellemű magyarázat természetesen éppen nem illik az ótestamentumi hely világos értelméhez, amelyet az újszövetségi író is változatlanul vesz át. Ott ugyanis minden kétséget kizárólag csak annyi van, hogy Rachel nem vigasztalható meg, mert gyermekei nincsenek, vagyis meghaltak, vigasztalhatatlan az elvesztésük miatt. Ellenben az Erdy C. fordítója, illetőleg magyarázója azt az értelmet tulajdonítja R. gyászának, hogy az csak azért olyan vigasztalhatatlan, mert nem enyhíti fájdalmát a feltámadás és a síron túli élet reménye. Bizonyára épp oly merész és szokatlan, amily alkalmas másfelől e magyarázat arra, hogy hozzá homiletikus fejtegetést csatoljon a prédikáló. Az evangéliumi fejezetet követő rövid beszédben azonban hiába keressük e termékeny gondolat további gyümölcsöztetését. Kérdés már most, honnan vette az ErdyC. írója a maga merész interpretátióját? A JordC.-ével közös eredetiből legalább e helyen nem meríthetett. Vájjon ő maga változtatta-e meg az előtte volt bibliai szöveget, vagy itt másfélét követett, mint a JordC.-ben olvasható fordítás, melytől különben is, minden tőle való függése mellett, elég nagyok az eltérései. De jobbára mégis egészen más természetűek, mint ez a feltűnő hely, amelynek eredetét felkutatni talán nem lesz egészen fölösleges. Több szem többet lát. Lehet, hogy e soraim valamely szerencsés kutatónak a helyes nyom fellelésére vezető fonalat adják a kezébe, vagy legalább arra az útra igazítják, ahol e fonalat megtalálhatja. KATONA LAJOS: Disznó-szőgy. A MTsz. Kassai Szókönyvéből idézi a sündisznónak szőgy nevét. Több adata a MTsz.-nak erre a tájszóra . A Müncheni C.-ben is betűszerinti hűséggel, mert nem vadnac (17. 1.), vagyis nincsenek.