Magyar Nyelv – 17. évfolyam – 1921.

Gombocz Zoltán: A bolgár kérdés és a magyar húnmonda

> 196. §: Perlu olv. Perlü — Gyöngy falu Szatmár m.-ben stb. így lett a délszláv Topl bői is magy, *Toplu, s minthogy a mélyhangu szavak tővégi -w-ja váltakozhatott -i-vel (vö. a régi m. Bolugi — Balog, felcopusi = Kapus stb. neveket MNy. VI, 153 ), *Topli. Ez az ó-magy. *Topli tehát nem egy délszláv határozott alakú hímnemű melléknévnek az átvétele. Az ó-magy. *Topli csakis egy rövid i-vel hangzó délszláv Topli átvétele lehetne; csak ilyen rövid is alakból lesz később a magyarban Topl, majd Topul Tápul Tapol, Tapoly, mert az ó-magyarban a nyilt végszótagban álló rövid i el­tűnt, az ugyanilyen hosszú i azonban nem tűnt el, csupán meg­rövidült, a zárt végszótagban levő i, í pedig megmaradt. Igen ám, csakhogy a IX—X. században a délszlávban a toplz melléknévnek határozott alakja toplz-i, toplyj, töpli lehetett (vö. bolg. tóplyj ,meleg' GEROV és Topli dol a íátruma mentén; szerb-horv. töpli; szlov. topli), ezekből pedig nem lett volna magy. *Topli, hanem *Topluji, *Toplij, *Toplí, mai nyelvben *Taploj, *Tapli (ragozva Taplű), a milyen alakok egyáltalában nincsenek. Mindent összefoglalva, az ó-magy. *Topli <*> *Toplu, magy. Tapoly egy délszláv (bolgár, szerb-horvát vagy szlo­vén) Topl tulajdonnév átvétele, a mely viszont a délszláv topl, toplz ,meleg' mása. (Folytatjuk.) MELICH JÁNOS. A bolgár-kérdés és a magyar húnmonda. A Magyar Nyelv III. kötetében, majd a helsingforsi Finn-ugor Társaság kiadásában megjelent „Die bulgarisch-türkischen lehnwörter in der ungarischen sprache" cz. könyvemben összeállítottam honfog­laláselőtti török jövevényszavaink lajstromát. Módszeres hangtani vizsgálatuk kiderítette, hogy ha nem is valamennyi, de legalább túluyomó többségük jellegzetes hangalakjánál fogva csak a csuvas­ból, illetőleg pontosabban a mai csuvas őséből, az ó-csuvasból való átvétel lehet. Másfelől KUNIK, ASMARIN és MUNKÁCSI BERNÁT kutatásai kétségtelenné tették, hogy a csuvasok a volgai bolgár birodalom török lakóinak egyenes leszármazottai. így kapcsolódik bele a bolgár kérdés a magyar őstörténeti kutatásokba. A mi a magyar-bolgár érintkezések helyét és idejét illeti, említett német munkámban arra az eredményre jutottam, hogy az Urál-vidóki őshazából dél felé vándorló ugor-magyarok minden való­színűség szerint a volgai bolgár birodalom szomszédságába, a volgai bolgár míveltség hatása alá kerültek, tehát az érintkezéseket a volgai bolgár birodalom megalapítása utáni időkre, kerek számmal 600 és 800 közé tehetjük. Úgy látom azonban, hogy ez a megálla­pításom revisióra szorul: az érintkezés helyét délebbre, idejét korábbi századokra kell tennünk. A bolgárok őstörténetére főforrásunk a THEOPHANES IsAURicüsnál (f 817/8) és NICEPHOROS PATRiARCHÁnál (f 829) olvasható legendás el­beszélés KUVRAT bolgár kán öt fiának vándorlásairól. A két szöveg egyezései és eltérései kétségtelenné teszik, hogy mind THEOPHANES, mind NICEPHOROS közös, régibb forrásból merített.* Az elbeszélés * KRUMBACHER, Gesch. der byzantinischen Literatur 2 350.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék