Magyar Nyelv – 17. évfolyam – 1921.
Gombocz Zoltán: A bolgár kérdés és a magyar húnmonda
196. §: Perlu olv. Perlü — Gyöngy falu Szatmár m.-ben stb. így lett a délszláv Topl ből is magy. *Toplu, s minthogy a mélyhangu szavak tővégi -w-ja váltakozhatott -i-vel (vö. a régi m. Bolugi — Balog, felopusi , Kapus stb. neveket MNy. VI, 153 ). *Topli. Ez az ó-magy. *Topli tehát nem egy délszláv határozott alakú hímnemű melléknévnek az átvétele. Az ó-magyar Topli csakis egy rövid i-vel hangzó délszláv Topli átvétele lehetne; csak ilyen rövid is alakból lesz később a magyarban Topl, majd Topul Tápul Tapol, Tapoly, mert az ó-magyarban a nyílt végszótagban álló rövid i eltűnt, az ugyanilyen hosszú i azonban nem tűnt el, csupán megrövidült, a zárt végszótagban levő i, í pedig megmaradt. Igen ám, csakhogy a IX—X. században a délszlávban a toplz melléknévnek határozott alakja toplz i, toplyj, töpli lehetett (vö. bolg. toplyj ,meleg' GEROV és Topli dal a tátruma mentén; szerb-horv. töpli; szlov. topli), ezekből pedig nem lett volna magy. *Topli, hanem *Topluji, *Toplij, *Topli, mai nyelvben *Taploj, *Tapli (ragozva Taply), amilyen alakok egyáltalában nincsenek. Mindent összefoglalva, az ó-magy. *Topli ,* *Toplu, magy. Tapoly egy délszláv (bolgár, szerb-horvát vagy szlovén) Topl tulajdonnév átvétele, amely viszont a délszláv topl, toplz ,meleg mása. (Folytatjuk.) MELICH JÁNOS: A bolgár-kérdés és a magyar húnmonda. A Magyar Nyelv III. kötetében, majd a helsingforsi Finn-ugor Társaság kiadásában megjelent „Die bulgarisch-türkischen lehnwörter in der ungarischen sprache" cz. könyvemben összeállítottam honfoglalás előtti török jövevényszavaink lajstromát. Módszeres hangtani vizsgálatuk kiderítette, hogy ha nem is valamennyi, de legalább túlnyomó többségük jellegzetes hangalakjánál fogva csak a csuvasból, illetőleg pontosabban a mai csuvas őséből, az ó-csuvasból való átvétel lehet. Másfelől KUNIK, ASMARIN és MUNKÁCSI BERNÁT kutatásai kétségtelenné tették, hogy a csuvasok a volgai bolgár birodalom török lakóinak egyenes leszármazottai, így kapcsolódik bele a bolgár kérdés a magyar őstörténeti kutatásokba. Ami a magyar-bolgár érintkezések helyét és idejét illeti, említett német munkámban arra az eredményre jutottam, hogy az Urál-vidéki őshazából dél felé vándorló ugor-magyarok minden valószínűség szerint a volgai bolgár birodalom szomszédságába, a volgai bolgár míveltség hatása alá kerültek, tehát az érintkezéseket a volgai bolgár birodalom megalapítása utáni időkre, kerek számmal 600 és 800 közé tehetjük. Úgy látom azonban, hogy ez a megállapításom revisióra szorul: az érintkezés helyét délebbre, idejét korábbi századokra kell tennünk. A bolgárok őstörténetére főforrásunk a THEOPHANES IsAURIcusnál (f 817/8) és NICEPHOROS PATRIARCHÁnál (f 829) olvasható legendás elbeszélés KUVRAT bolgár kán öt fiának vándorlásairól. A két szöveg egyezései és eltérései kétségtelenné teszik, hogy mind THEOPHANES, mind NICEPHOROS közös, régibb forrásból merített.* Az elbeszélés * KRUMBACHER, Gesch. der byzantinischen Literatur2 350.