Magyar Nyelv – 17. évfolyam – 1921.

Gombocz Zoltán: A bolgár kérdés és a magyar húnmonda

rövid tartalma a következő: Ó-Bulgária vagy Nagy-Bulgária (fj­­akaiá Bovlyapia, fj nsyók­)) a Maiotis körül és a Kubau folyó mellett terült el. IV. Konstantin császár idejében (668—685) Nagy-Bulgária feje­delme, KUVRAT (KpopcíTo? THEOPH.. Koopáxoc Nic.) halálos ágyán öt fiának lelkére kötötte, hogy egymástól el ne váljanak s az ősi földet el ne hagyják. A fiúk azonban nem fogadták meg atyjuk jó taná­csát. Az elsőszülött fiú, BAJÁN (Baxpcuáv THEOPH. — Bag Bajan, Baoravóg, Bajave's Nic.) az ősi hazában marad ugyan, de a másod­szülött fiú, KOTRAG (KÓTpayog, a kutrigurok képviselője) népével együtt átkel a Tanasson s bátyjával szemben foglal állást. A negyedik fiú — neve nincs megemlítve — átkel a Dunán s meghódol a pannóniai avarok kagánjának. Az ötödik fiú eljut Itáliába s a Ravenna melletti Pentapolisban telepszik le. Végre a harmadik fiú, ASPARUCH (AAXAPOVX, MARQUART, T'oung-Pao XI. 664 sz. olv.: Espererich), a Dnyeper és a Dnjester folyókon átkelve, a Dnjester, a Pontus és a Duna közé eső szögletbe for/o?, "Oyloc, "Oya'koq, oszl. ggfo, tör. Bu$ah) vonul vissza. THEOPHANES és NICEPHOROS elbeszélése a bolgárok etfelé szakadását pragmatikus kapcsolatba hozza a kazárok hatalmának fellendülésé­vel. A kazár hordák előtörnek Bersilia (Repodia THEOPH., Repu­áa Nic.) belsejéből s arra kényszerítik az őshazában maradt, meggyöngült bolgárokat, hogy fennhatóságukat elismerjék.* ASPARUCH uralkodása (s hordáinak átkelése a Dunán 679-ben) csakugyan IV. KONSTANTIN (668—85) uralkodása idejébe esik. Egyéb­ként azonban THEOPHANES és NICEPHOROS elbeszélése szemmel láthatólag különböző korbeli eseményeket kever össze. A bolgárok megjelenése a Duna-szögletben két századdal korábban történt. THEODORIK már 486-ban, a keleti gótoknak Moesiából Itáliába való költözése előtt harczolt a bolgárokkal.** Egy bolgár horda beköltözése Pannóniába s az avarokkal való szövetkezése szintén jóval korábban, a VI. sz. vése felé történt (v. ö. PAULUS DIACONUS, Hist. Langob. 5, 29). Annyi kétségtelen, hogy a középkori források a VI. sz. közepétől kezdve már két Bulgáriát ismernek, a bolgároknak két csoportját emlege­tik : a pontusi v. dunai bolgáro­kat s a kaukázusi, illetőleg volgai bolgárokat. A­mi a pontusi bolgárokat illeti, 499-től kezdve több adatunk van arra, hogy a Duna északi partján lakó bolgárok be-betörtek a Dunától délre eső tartományokba, Moesiába, Thraciába és Illyriába.*** Nyilván e betörésekre vonatkozik JORDANES egy megjegyzése, a­ki 550 k. Scythia leírásában az akatzirok után a bolgárokat is meg­említi: „ultra quos (t. i. Akatziros) distendant supra mare Ponticum Bulgarum sedes", majd hozzáteszi: „quos notissimos peccatorum nostro­rummalafecerunt".*1­679-ben ASPARUCH hordái átkelnek a Dunán, meg­vetik lábukat Moesiában s az ott lakó szlávokat leigázva, hatalmas birodalmat alapítanak, a­melyet a középkori források a hódító török fajról Bunayapia-nak, Bulgaria minor-nak neveznek. A IX—X. sz. folyamán a számra nézve gyengébb uralkodó bolgár-török réteg beleolvad a meghódított szlávságba. * THEOPHANIS ISAURICI Chronographia, ed. CLASSEN, p. 545—7 (CSB.): NICEPHOROS PATRIARCHA Constantinopolitanus, De rebus post Mauricium gestis. ed. BEKKER 38—9 (CSB.). ** MGH. Auct. ant. VII, 205 ; MÜLLENHOFF. Deutsche Altertumskuude II, 379 kk.; MARQÜART, Chron. 77. *** MÜLLENHOFF, i. h. *f JOKDANES, De origine actibusque Getarum c. 5, § 37, MGH. SS. V. 1.

Next