Magyar Nyelv – 17. évfolyam – 1921.

Melich János: Mén és Pásztó

így pl. a Beszterczei Szójegyzék legvégén maga a szójegyzék írója írta műve végére: „Quis te furetur, tribus signis associetur". Az a kérdés már most, miféle szó Zlyuarych könyvében a prychket, mely­nek nominativusa nyilván pricsek (vö. tücsök , tücsköt, mocsok, mocskot). Szótáraink közül egyben sem találtam meg a szót, eredetét azonban megfejtettem. A megfejtéshez felvilágosító adataim ezek: osztr. bar. die britschen, die pritschen , werkzeug zum schlagen, das breit und mit klatschendem laute auffalt;­schlag mit der Aachen hand' Schmeller I, 278, 345 | osztr. ném. pritsche ,ein flaches schlagel' Plet. Ebből az osztrák-bajor szóból való a szlov. pricka ,ein brett zum glattschlagen, eine art bleuel, der schlag beim stockschlagen, der batzen' Plet.­­ kaj-horv. pricka ,ferula, pala' Jambr., Belloszt. Innen való a magy. pricsek szó is, a mely olyan „botot, vesszőt" jelentett, a melylyel a XVI. századi pedagógusok fenyítettek. Valószínű, hogy a pricsek szó dunántúli tájszó volt.* KEMENES PÁL: Illa berek, nád a kert! Mindazon magyarázatok közt, melyek e szólás magyarázatával foglalkoztak (vö. MNy. 8:436), azt hiszem, a legközelebb járt a valósághoz a SZARVAS GÁBOR­ (Nyr. 13:231). Szerinte illa berek ebből rövidült: ih(o)l a berek! Én is azt hiszem, hogy az illa alakban emphaticus rámutató elem van, erre utal e szólás latin megfelelője is : illac silva, hac hortus vagy illic silva, hic hortus (SÁNDOR ISTVÁN: Sokféle 12:51). Szerintem az illa az ím ,en, ecce, siehe, siehe da' (mélyhangú alakja ám) emphaticus rámutató szó és a la (s­ látod) ,en, ecce, siehe' emphaticus rámutató szócska összetételéből keletkezett: ímla illa (vö. ímhol ihol). Ma is gyakran fordul elő : é'hun la, ihun la! A nád alakban talán a régen oly gyakori ládd látod­ ,ecce, en, equidem, siehe' (vö. NySz. láddé) emphaticus rámutató szó van, melynek szókezdő Z-je helyett n-et is ejtettek, miként lám látom) helyett régen és ma nám is előfordul gyakran. KLEMM ANTAL: Békeminőségű. Az üzleti nyelvben keletkezett új jelző, a hadi ellenkezője, így: „Egyedül a mi vállalatunk importált eredeti béke­minőségű angol írókellékeket". Ez a szó szinte mintaképe annak, mikép születnek a közhasználatban az általános szükségnek meg­felelő fogalomjelzők. Előbb a hadi keletkezett abban az értelem­ben, hogy valamely tárgy selejtes, tökéletlen, mivel a háború alatt készült, pl. hadiczipő, hadiposztó stb. Most pedig ennek ellenkező­jére támadt szükség, de mivel a békebeli szó egyenesen azt jelenti, hogy még a béke idejéből való, holott azt kellett kifejezni, hogy valamely árú olyan jó, mintha békében gyártották volna. úgy jött létre a nyelvtanilag nem egészen szabályos, ellenben nagyon kifejező és általánosan érthető , békeminőségű. KENEDY GÉZA: Mén és Pásztó. Ismeretes dolog, hogy helyneveink nagyobbik része régebbi személynevekből keletkezett (vö. pl. Csanád, Taksony, Tétény, Solt, Veszprém stb.). Sok esetben kimutatható, hogy egy-egy eredeti magyar személynévnek van a magyarban olyan megfelelője * Pirichk alakban megvan a NySz.-ban (II. 1294), prieskei ige pedig Geleji Katonánál és Váradi bodrogkeresztúri praedicatornál is 1624-ben (Exequiae Princ. 254­­.). Vö. CzF. SZERK.

Next