Magyar Nyelv – 65. évfolyam – 1969.
Kunszery Gyula: Fáró
BÁRCZI egy megjegyzésében (MNy. LVI, 307) a koszik-ot az ismeretlen eredetű kosz 'piszok' szóhoz kapcsolja, nomenverbumnak tartván a kosz tövet. Mivel BÁRCZI csak fölvetette e magyarázati lehetőséget, de nem bizonyította, a fentiek jogán föltevését kevésbé valószínűnek látom. Fölvethető az a gondolat, hogy a koszikkal esetleg összefügg a nyelvjárásainkban széles elterjedtségű koszpitol '(ruhát, cipőt) koptat, vásít, rongál, szaggat, dörzsöl, talpát csoszogtatva jár' (MTsz., ÚMTsz.), illetőleg koszpál 'koptat, nyű', koszpol 'visel, ront, vásít, kíméletlenül húz-von', kaszperál 'koptat, vásít, szaggat (lábbelit) hanyag, gondatlan használattal' (Rábaköz) stb. is. E szócsoport jelentésköre és alaki sajátosságai egyértelműen belső keletkezésre, hangutánzó-hangfestő eredetre mutatnak: végződéseik az onomatopoetikus igékre jellemző különféle gyakorító képzők és képzőkombinációk: kusz-pol, kosz-pál, kosz-pitol, kosz-pitul, kosz-pitöl, kosz-pitél, kusz-pétál, kosz-mitál stb. (MTsz.; ÚMTsz.); a tőbeli magánhangzó váltakozik: koszpál , kuszpol, koszpitol , kuszpitol, koszmitál : kuszmitál; hangrendi átcsapás történt bennük: koszpitol : koszpitol; zöngészöngétlen mássalhangzók váltakoznak: koszpitol : kozbitol, kuszpitol : kuzbitol stb.; a hasonló alakú szavakkal jelentésbelileg is keveredtek: a kuszpitol 'beszennyez (ruhát)' a kosz 'piszok' hatását mutatja; széles elterjedtségű nyelvjárási szavak, területenként — némileg — eltérő hangalakkal és más-más jelentésárnyalattal. Megítélésem szerint a koszpitol és társai a koszog 'csoszog', kosztat 'lábát a földhöz súrolva jár, csoszog', koszrog 'csizmában vagy kemény talpú cipőben lábát húzva jár' (MTsz.) családjával függnek össze első fokon (vö. SIMA: MNy. LXI, 311). A koszik és e szócsalád összekapcsolása ellen mindenekelőtt az a tény szól, hogy a koszt koszlik viszonyára fölhozható szópárok között bizonyíthatóan onomatopoetikus eredetű egyetlenegy sincs. Azaz: nincs — jelen tudomásunk szerint — egyetlen olyan hangutánzó-hangfestő eredetű szócsalád, amelynek tagjai között koszt , koszlik-féle, jelentésében is világosan elkülönülő oppozíció lenne kimutatható. Továbbá: a koszikus származékai az onomatopoetikus igékre jellemző alaki tulajdonságokból semmit sem mutatnak fel, sem alakváltozatai, sem igésítő képzős alakulatai nincsenek stb. (A jelentésre azért nem hivatkozom, mert — megítélésem szerint — vele érdemben semmi sem cáfolható és nem is bizonyítható.) Az a tény, hogy a koszpitol és társai a nyelvjárásokban szinte mindenütt járják, a koszik családja viszont csak néhány archaikus nyelvjárásban, ismét nem támogatja a koszik és a koszpitol föltett összefüggését. KISS JENŐ Foró: Alábbiakban MIKELY SÁNDOR hasonló című közleményével (MNy. LXI, 219) kapcsolatosan felhívom a figyelmet egy már feledésbe merült, pedig a tárggyal nagyon is összefüggő fontos adatra. Egy német könyv ez, amely Európában talán elsőnek foglalkozik behatóan és — korához viszonyítva — tudományos alapossággal a cigánykérdéssel: ,,Die Zigeuner. Ein historischer Versuch über die Lebensart und Verfassung, Sitten und Schicksahle dieses Volks in Europa, nebst ihrem Ursprunge, von M. H. M. G. Grellmann. Uessau und Leipzig, 1783." A szerző — HEINRICH MORITZ GOTTLIEB GRELLMANN — megemlíti, hogy a cigányokat Magyarországon régenáraófe-nak: Pharaoner — Pharao Népe nevezték, és Erdélyben még most is (ti. a szerző korában) ez a nevük. Az angolok nem sokban térnek el ettől, a cigányokat ők egyiptomiak-nak (Aegyptier — Gypsies) nevezik, hasonlóképpen a portugálok és spanyolok is: Gitanos (i. m. 16). Szerinte ebben része van annak a legendának, amelyet Európában kóborló cigányok szánalomkeltés céljából terjesztenek magukról. Eszerint isteni büntetésből kell évekig zarándokolniuk és a kereszténység alamizsnáiból élniük, mivel őseik Jézust, midőn ez szüleivel Heródes üldözése elől menekült, nem fogadták be maguk közé. — A tudós szerző persze