Magyar Nyelv – 70. évfolyam – 1974.

Nyelvtörténeti adatok - 4

nóvum castrum . . . Guzynk-nak, Kőszeg korai névalakjai már többszörösen és világosan adatoltak. Nem tudjuk, hogy Kőszeg mikor került a Kőszegiek birtokába. Első említése azzal az eseménnyel kapcsolatos, hogy IV. Béla Osl nb. Herbordnak birtokot adományo­zott, mert castrum Kwszug-öt (XV. sz.-i átírásban) visszafoglalta. A vár feltehetőleg 1242/1246 és 1248 között volt osztrák kézen. Valószínű azonban, hogy korábban is a Kőszegiek birtoka volt. Egy szempontunkból lényegtelen említés után 1271-ben szerepel először a Kőszegi család birtokaként. Biztosnak tarthatjuk tehát, hogy Kőszeg neve nem a Güssing-bői származik (így MOÓR, Westung. 132 is). Kétségtelen ugyanakkor, hogy a család egyes tagjait külföldön Güssingi-nék nevezték. Ez a Güssing azonban nem Német­lijvár német neve, hanem Kőszeg nevének németes névalakja (így MOÓR i. m. 132 is). A külföldi elnevezések problémája a két vár és a város kettős neve alapján viszony­lag jól megoldható. Egyrészt ismerték az alsó vár és város Güns nevét, továbbá a Kőszeg nevet is, mint a család központi váráét, továbbá Németújvár Güssing nevét is. Az utóbbi mintájára adtak német alakot a Kőszeg névnek. VAS JÓZSEF (i. h. 480) azt is feltette, hogy Küszin-1 még a Kőszegiek birtoklása alatt Küszing-nek is ejtették, illetőleg Kőszeg korábbi neve Küszin, illetőleg Küszén volt. Azon túl, hogy Németújvár esetében a Küszin > Güssing érthető, jól adatolt, és az át­alakulás kezdete a XIII. század vége, tehát olyan időszak, amikor a család már régóta nem birtokolta, Kőszeg nevének megmagyarázásához szükségtelen népetimológiát fel­tenni, miután a vár nevének legkorábbi, XIII. századi előfordulásaiban probléma nin­csen, 1 továbbá egyéb Kőszeg nevű várakat is ismerünk. Ahogy Németújvár esetében a későbbi (és mai) német név az eredeti magyar Küszin származéka, és a mai magyar név a későbbi elnevezés (de már a XIII. sz.-ban előfordul), úgy Kőszeg esetében is a német név a korábbi magyar névből származott, a mai magyar név pedig névátvitel eredménye. A névváltozások, illetőleg átalakulások kora mindkét településnél azonosak. Éppen ezért, és mert mindkét vár, illetőleg település elnevezései hasonlítottak egymásra (német nyelvűeknek), és mert mindegyikük a XIII. század utolsó harmadában folyó magyar— osztrák és családi harcok központjában állt, ez ad magyarázatot a család külföldi elneve­zéseinek névalakjára. TÓTH ENDRE NYELVTÖRTÉNETI ADATOK Kiegészítés a Szálkái-féle magyar glosszák jegyzékéhez Szálkái László, a későbbi esztergomi érsek és főkancellár a sárospataki városi­plébániai iskola 14 — 16 éves diákjaként 1489-ben írta le a róla ma Szalkai-kódexnek nevezett kötet első részét (1 — 27. lap), 1490-ben pedig további részeit (30 — 258. lap). E különféle ismereteket nyújtó tananyagot az iskola akkori vezetőjének, Kisvárdai Jánosnak — aki a krakkói egyetemen 1484 szeptemberében szerezte meg a bakkalaureátus fokozatát — irányításával tanulmányozta. A kódexet az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár őrzi, jelzete: Mss II. 395.; mikrofilm-másolata megvan a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában, A 1529/VII. szám alatt. A kódex latin nyelvű szövegeit több száz magyar szó kíséri, ezeket ugyancsak a diák Szálkái László írta be, közvetlenül a tan­anyag lemásolása után, annak iskolai feldolgozása során. Az 1 — 27. lapokon levő glosszák 1489-ből, a többiek pedig 1490-ből valók. (Vö. MÉSZÁROS ISTVÁN, A Szal kai-kódex és a XV. század végi sárospataki iskola. Bp., 1972.) 1 A Vas megyei Kőszeg középkori névalakjaihoz vö.: 1323: Kanisazyg (CSÁNKI III, 11); 1379: Kuzegh, 1472: Kwzegh (CSÁNKI II, 97); 1409: Kewzegh (CSÁNKI II, 500); 1347: Zugluk (CSÁNKI II, 466); 1247: Egurscug, 1266: Egwrzug (CSÁNKI III, 20).

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék