Magyar Nyelv – 70. évfolyam – 1974.

Implom József: Szótörténeti adalékok

A Szalkai-kódex magyar glosszáit SZAMOTA ISTVÁN tette közzé (NyK. XXV, 452 — 9). Közlésében azonban számos szónak pontatlan az átírása, ezért ezeket „A Szal­kai-kódex glosszáinak helyesírása" című cikkemben helyesbítettem (MNy. LXII, 80—5). SZAMOTA közleményében nem szerepelnek a kódex alábbi, ugyancsak Szálkai László keze vonásával bejegyzett magyar szavak: 1. 22/a: torokgyík: ,,. . . inflatura colli, vulgo thorokgyk". — A NySz. (I. 1168) az 1525 —1531 között másolt Teleki-kódexből idézi e szót, mint első hazai említését. 2. 23/a: véghurka (í-ző nyelvjárásban !) 'végbél': „Intestinum magnum, vulgo vighurka". — Jóval későbbről hoz adatot a NySz. (I. 1518) a szó első felbukkanására: Pápai Páriz Ferenc ,,Pax corporis, az emberi test nyavalyáiról" című, 1690-ben megjelent könyvéből. 3. 226/a: maláta 'sörárpa' vagy 'sörseprő': ,,Siliquae,­­quarum, pluralis numeri­tantum, dicitur sic, quod post brasium vei braxationem exponitur porcis, vulgo malatha.­ — A NySz. (II. 674) szerint e szó Sylvester János Új Testamentuma (1541.) óta fordul elő magyar szövegeinkben.1­4. 221/b. szórólapát: ,,ventilabrum zorolapath"­ — Ez a NySz. szerint (II, 525) korábban csak a Müncheni-kódexben szerepelt. 5—6. 226/a: rés, í-ző nyelvjárásban: ,,Rima, -mae, id est fissura terrae, vulgo russ". 232/a: rózsa: ,,Rosa, -sae, est genus florum et derivatur a roda graeco, quod aput nos rosa dicitur." A rés és a rózsa szavak a NySz. szerint (II. 1417, 1469) előzőleg több XV. századi magyar nyelvű kódexben előfordultak már. 7. 239/b: borona 'mezőgazdasági eszköz' (nem 'gerenda, szálfa'): ,,occa Borena". Lehetséges azonban, hogy a szóban a helyett­e olvasandó: berena. — A TESz. (I. 346 — 7) egy 1524 körüli esztergomi oklevelet nevez meg, ahol e szó először szerepel. A borena szó különféle változatai között új szótárunkban a borena szóalak nem fordul elő. A MTsz. viszont a berena alakra éppen Zemplén megyéből és a környező megyékből (Szatmár, Bereg, Szilágy) hoz példákat. Két mai magyar szavunk még latin kifejezésként szerepel a Kisvárdai János által lediktált latin nyelvű receptekben. 8. 22/a: gargariza, vagyis 'gargarizálj': ,,. . . et in os recipe et gargariza". A közép­latin hangutánzó szóból létrejövő magyar gargarizál igére a TESz. (I, 1031) egy 1577 körüli lejegyzésre hivatkozik első felbukkanásként. 9. 27/a: czwchrum, azaz cukor: ,,. . . et post vomitum sumere czwchrum rosarum". A TESz (I, 460) e szó számos más latinos formáját közli hazai forrásokból 1490 utánról, első előfordulásként egy 1490-i variánsát említi; a Szalkai-kódex 1489-ből való czwd­rum írásváltozata azonban az eddig feltárt anyagban nem fordul elő. (Idézeteinkben a latin szövegek rövidítéseit feloldottuk, és egyöntetűen s-et hasz­náltunk az eredetiben levő hosszú /"-ek helyett is.) MÉSZÁROS ISTVÁN Szótörténeti adalékok* kelendő 1831: SzófSz. — 1785: „némely Mediolanum[i] Scudi nevezetű Tallé­rok tsak 1 flor. 46 urban kelendők'''' (B. 8: 18)­­ 1786: „mind ezen . . . Aranyok ... a kelendő Pénz számából ki­vétetnek" (uo. 70). elkelendő 'ua.'. — 1785: „a menyi portékát egy esztendő alatt ... el­kelendő­nek gondolnak" (B. 8, 20).­­ De vö. TESz. II, 829. — A SZERK. *L. MNy. LXX, 89-97, 222-8, 350-3.

Next