Magyar Nyelv – 74. évfolyam – 1978.

Dienes Erzsébet: Az Érdy Kódex és a Jordánszky Kódex elemzésének módszerbeli kérdéseiről

208 Kisebb közlemények pl. Húsz év múlva öregen, csúnyán és szegényen látta viszont (állapothatározó). Csúnyán be­szélsz. Esetleg: Csúnyául nézett rá (módhatározók). Csúnyául (vagy: Csúnyán) összeszidtak (­­­'nagyon', mértékhatározó). A mód-, illetőleg állapothatározói funkció jelölésének eset­leges kettéválására példa lehet a szegény, amely esetenként -ül végződést is kaphat, ezt a formát idézi a „Mai magyar nyelv rendszere" (II, 230) a szegényül­és példában, amelyet módhatározóként interpretál, ellentétben a szegényen halt meg állapothatározós szerkezet­tel, bár a ragkülönbség kevésbé frappáns, mint a megelőző példákban, mert a szegényül rendkívül ritkán használt alak. Oka lehet ennek többek között az is, hogy a módhatározói funkció betöltésére ebben az esetben is rendelkezésre áll egy jellegzetes­­s képzős forma: szegényesen él. Mindent egybevetve: ha a határozóragok használata a funkciómegoszlás szempont­jából nem is egységes, annyi bizonyos, hogy az -ul­-al rag a fosztóképzős mellékneveket kivéve az állapothatározókra nem jellemző, a mértékhatározóvá átértékelt módhatározók­ra viszont annál inkább. KOCSÁNY PIROSKA Az Érdy Kódex és a Jordánszky Kódex elemzésének módszerbeli kérdéseiről BENKŐ LORÁND ,,A legrégibb magyar szövegemlék-csoport" című tanulmányában (MNy. LXXIII, 130 —146) olyan megállapításokat tesz, amelyek módszertani útmutatásul szolgálhatnak a nyelvemlékek, nyelvemlékcsoportok nyelvi tényeken alapuló, sokrétű, komplex szemléletű elemzéséhez. BENKŐ többek között rámutat arra, hogy ,, . . . látszólag kidolgozott, megoldott kérdésekben is időről-időre szükség van újra való mérlegre tevésre, újabb nézőpontokhoz való igazításra, nem is szólva arról, hogy a tudomány számára ab ovo nincsenek lezárt tézisek" (131). A tanulmányban részletezett „perújítási igény", amely BENKŐ véleménye szerint a nyelvtörténet minden témájára érvényes, szükségesnek mutatkozik az Érdy Kódex — és vele együtt a Jordánszky Kódex — több kérdésének vonatkozásában is. A Jordánszky Kódexről szólva VOLF GYÖRGY már 1879-ben rámutatott arra (Báto­ri László és a Jordánszky-codex bibliafordítása, Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből VII. k. X. sz.), hogy a Jordánszky Kódex eredetéről alaptalan nézetek láttak nap­világot. Helytelenítette VOLF azt a módszert, hogy a szakmunkák bírálat nélkül veszik át és fejlesztik tovább a téves megállapításokat, s leszögezte: ,, . . . a tudományban ép úgy számon kell tartani, hogy mit nem tudunk, mint azt, hogy mit tudunk. Csak az biztosítja a haladás útját. A képzelt tudás egy a babonával. Káros, mivel elvágja a kutatást s vele az okulást ..." (I. m. 24.) — A VOLF által ezen értekezésben felvetett kérdéseket végül is MEZEY LÁSZLÓ tisztázta 1956-ban körültekintő alapossággal és meggyőzően (A „Báthory­biblia" körül: I. OK. VIII, 191 — 221). MÉSZÖLY GEDEON 1933-ban élt ilyen ,,perújítás"-sal az Érdy Kódex hangtani kér­déseinek vonatkozásában. Tanulmányában azt a véleményét fejtette ki, hogy a kódex ket­tőzött ee betűi nem a kvalitást, hanem a kvantitást jelölik (FUF. XXI, 70 — 1). A múlt század végétől napjainkig számos tanulmány foglalkozott az Érdy Kódex keletkezési idejével, a kódex hangjelölési rendszerével s az író személyével. E kérdésekről alapvető és helyes megállapításokat tettek többek között VOLF GYÖRGY (Nytár. IV, V— XXIV.), SIMONYI ZSIGMOND (A magyar nyelv I, 181 — 2; A régi nyelvemlékek olvasásáról: Nyr. IX, 3—4), ZOLNAI GYULA (Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig 239—54), SZIGETI ISTVÁN (AZ Érdy-Codex némely hangtani sajátságai: Nyr. XV, 55 — 73), MÉSZÖLY GEDEON (Der gemeinsame ursprung der instrum. -komit, -suffixe ung. -val, -vei, wog. -I und

Next