Magyar Nyelv – 74. évfolyam – 1978.
Dienes Erzsébet: Az Érdy Kódex és a Jordánszky Kódex elemzésének módszerbeli kérdéseiről
6 Kisebb közlemények 209 oszt. -at: FUF. XXI, 56 — 73), HORVÁTH JÁNOS (A magyar irodalmi műveltség kezdetei), legutóbb pedig BÁN IMRE (A Karthausi Névtelen műveltsége: IrtörtFüz. 88. sz.). Ugyanakkor azonban — már a múlt század vége óta — megalapozatlan vélemények is keletkeztek a kérdésekről. E téves nézetek folyamatosan bekerültek a nyelvészeti munkákba, az utóbbi évtizedekben íródott legújabb szakkönyvek egy része is átvette őket, s így azok még több helytelen — jelenleg is érvényben levő — megállapítás forrásaivá váltak. Közülük a legfontosabbak a következők: A kódex megírásának idejét — hibásan — 1524—27-re helyezi az újabb szakmunkák nagyobb része is. — Több mű alaptalanul, de bebizonyított tényként állítja, hogy a kódex a lövöldi kolostorban íródott, s hogy a szerző a kolostor gazdasági ügyeinek vezetője volt; sőt ezek alapján megszületett az a vélemény is, hogy az író a feudális uralkodó osztályok szószólója volt. Téves állításokat olvashatunk a szakirodalomban a kódex hangjelölésének rendszeréről is. Kezdetben általános volt az a nézet, hogy a kettőzött ee betű a zárt hosszú é hang jele. Később azonban, főként SUHAJDA LAJOS tanulmányának megjelenése után (Az Érdy- és Jordánszky-kódex kétbetűs magánhangzói: NyK. XXXI, 85 — 108, 202 — 24) elfogadottá vált az a vélemény, hogy az ÉrdyK. — és vele együtt a JordK. — a kettőzött ee betűvel a magánhangzó zártságát jelöli, tekintet nélkül annak rövid vagy hosszú voltára. E véleményt elfogadta többek között BÁRCZI GÉZA (Htört.261) és KNIEZSA ISTVÁN is (HírTört. 163). E téves állítások megalapozatlan voltáról már korábbi cikkekben szóltam, s részletesen ismertettem az ide vonatkozó szakirodalmat is. Az ÉrdyK. szóanyagának, az író saját kezű javításainak és íráshibáinak adatai alapján rámutattam: az ÉrdyK. kettőzött ee betűi a zárt hosszú e hangokat, e betűi pedig a rövid e, é hangokat jelölik (1. Népr. és Nyelvtud. I, 111—24. Népr. és Nyelvtud. II, 79 — 92. In memoriam Gedeon Mészöly: Acta Univ. Szegediensis 1961. 175-8; Népr. és Nyelvtud. VII, 59-69; MNy. LXII, 17 — 29; MNy. LXV, 312-5). A szakmunkák — többek között KNIEZSA ISTVÁN könyve — az Érdy Kódex kettőzött an, oo, óó betűire nézve nem foglalnak állást határozottan — ugyancsak SUHAJDA véleményére hivatkozva —, noha elismerik, hogy a betűkettőzés a kódexirodalomban a hosszúság jele, sőt azt is, hogy ezen betűk általában a mai hosszú hangok helyén állanak az Érdy Kódexben. — Mivel a kérdéssel külön dolgozatban foglalkozom részletesen, a bizonyító adatokra e helyen nem térek ki, csupán annyit kívánok megjegyezni: az Érdy Kódex aa, oo, óó betűi is hosszúságot jelölnek. Tekintsük át röviden, milyen módszerbeli hibák okozták a fenti téves nézetek megszületését, illetőleg napjainkig történő fennmaradását. — A szerzők a VoLF-féle kiadás alapján dolgoztak, a kéziratot nem tanulmányozták. Nem az általánosan előforduló jelenségeket vizsgálták; állításaik igazolására csupán néhány példát emeltek ki a kódexből. Mindezek következtében sokszor támaszkodtak kivételesen előforduló nyelvi tényekre, esetleg bebizonyíthatóan íráshibára, sőt olykor a VoLF-féle kiadás számos sajtóhibájának valamelyikére is. — A szakmunkák nagy része a megállapításokat egymástól felülvizsgálat nélkül vette át mind e mai napig. — A hangtani fejtegetésekhez az alapot SUHAJDA tanulmánya adta, ez pedig nem a nyelvtörténet folyamatában vizsgálta a kódex nyelvét, s elavult, illetőleg hiányos hangtörténeti ismereteken nyugodott. Helytelen volt az az eljárás is, amely nem vette figyelembe a kódexnek az irodalmi előzményekhez kapcsolódó vonásait (A magyar irodalom története 1600-ig. Bp., 1964.; V. KOVÁCS SÁNDOR: A Karthauzi Névtelen helye az irodalomtörténetben. MNy. LXIII, 76 — 7). Szükséges volna végre a téves szemléleteken nyugvó állítások további fenntartása helyett a mai nyelvtörténeti ismeretek alapján értékelni a mű nyelvi kérdéseit. — Időszerű volna a kódex adatai alapján a helyes olvasatokra való áttérés is: ez szükségszerűen együtt járna bizonyos kódexbeli nyelvi tények újabb és több szempontú értékelésével, esetleg értelmezésbeli változtatásával is. — Mindezek mellett szükséges volna az Érdy Kódexet