Magyar Nyelv – 77. évfolyam – 1981.

Nagy Ilona: A Jordánszky Kódex fordítástechnikai sajátságairól

6. Bár okfejtésemben több olyan föltevés van az ősmagyar és az ugor korra vonatkozólag, melyek tényszerűen nem bizonyíthatók (és talán soha nem lesznek azok), a vázolt fejlődésmenetnek megítélésem szerint egyetlen olyan mozzanata sincs, mely ellentétben állna korábbi nyelvtörténeti meg­állapításokkal vagy már fölismert szabályszerűségekkel. A magyar és az obi­ugor határozói igenevek szintakszisának pontos egyezése vitathatatlan tény, s mivel a funkcióhordozó képzők összekapcsolásának sem hang-, sem alaktani akadálya nincs, joggal tekinthetjük őket közös ugor előzmény külön nyelvi folytatásainak. 7. Az ugor ,,másodlagos alapnyelvről" alig van több ismeretünk, mint a finnugor vagy az uráli alapnyelvről. Ennek oka főként az, hogy csak a hang­változásokat, az új alaktani és szókincsbeli elemek föltűnését tartjuk számon,, magának a rendszernek működését azonban alig vizsgáljuk, s e téren meg­elégszünk annyival, amennyit a finnugorból vagy az uráliból le tudunk vezetni (1. HAJDÚ PÉTER: NyK. LXXX, 21). Ha a fentiekben előadott gondolatmenetünk helyes volt, akkor ezúttal a finnugortól és az urálitól függetlenül, a magyar—vogul—osztják viszonyok­ból kiindulva, ascendens módon sikerült az ugor alapnyelv mondattanának egy fontos részrendszerét föltárnunk és működésében bemutatnunk. Egy olyan részrendszert, mely jelentéstartalmát, nyelvi formáját és mondatbeli szerepeit tekintve lényegében azonos módon ,,működik" az évezredekkel ezelőtti ugor kor óta napjainkig. Bármily merésznek tűnik is ez a megállapítás, kétségtelen nyelvi tények szólnak mellette. E nyelvi tények egyben tanúskodnak nemcsak az ugor alapnyelv megvoltáról, hanem arról is, hogy a nyelvközösség, mely e sajátos, összetett kifejezésformát létrehozta, az idők homályába vesző ugor kor folyamán jelentős szellemi, gondolkodásbeli fejlődésen ment át. 8. A -va/-ve képző történetéből a magyar nyelvtörténet számára az alábbi következtetések adódnak: 1. Az uráli deverbalis névszóképző *-m folytatásaként az elszigetelt ázom-félék -m-je mellett a -vaj-ve stb. (/?­) v-re is számon tartandó. — 2. A szóban forgó *-m-et az ősmagyar kor folyamán minden funkciójából kiszorította a -t, így a participium perfectum képzéséből is. A gerundiumba azonban nem hatolt be, mert ott az *-m- /- *-/?- változás már befejeződött, mielőtt az *-m -t képzőcsere teljessé és véglegessé vált. — 3. Az ómagyar Λ -vaj-ve képzős igenév a késői ősmagyar határozói igenévre megy vissza, mely korai ősmagyar gerundiumból fejlődött. 4. Ennek a korai ősmagyar gerundiumnak közvetlen előzménye már az ugor korban kialakult volt, a -vaj-ve képző tehát végső soron ugor eredetű. D . 1 Sz. KISPÁL MAGDOLNA A Jordánszky Kódex fordítástechnikai sajátságairól A Jordánszky Kódex KARDOS TIBOR szavaival kódexirodalmunk „egyik legrejtélyesebb teljesítménye" (A magyarországi humanizmus kora. Bp., 1955. 365), amelynek sem fordítóját, sem másolóját nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy egy kéz írta le (VOLF: RMNy. V, IX., XIV. lap). Ezért csupán a szöveg sok szempontú, mindenekelőtt nyelvi-filológiai vizsgálata adhat fogódzót

Next