Magyar Nyelv – 96. évfolyam – 2000.
1. szám - Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor művészi névhasználatáról
dike október 14-i száma, hírt adva „a vén zászlótartó" nagy meneteléséről Pákozdtól Parndorfig, és aki így írta alá december végi, unokája születésén örvendező levelét. A Petőfi István, illetve Petőfi Mária született Hrus név olvasható a szülők 1849 tavaszi halotti bizonyítványában is. Az eredeti családnév, a Petrovics igen gyakori a szláv vagy szláv eredetű lakosság körében, és a választott név ennek az apai névből önállósult változatnak tükörfordítása: Petrovics ~ Péterfi(a) ~ Petőfi. A költő-fiú kezdeményezte névmagyarításnak tárgyi emléke a pápai diáktárs, Bárány Gusztáv Adolf „Literatúrai zsengék 1840." c. kéziratának hátsó, üres lapja, amelyen a szokásos tollpróba („probatio calami") keretében ötször írta le nevét: Petrovics Sándor (háromszor) és Petőfy [!] Sándor (kétszer). Mindez az 1841/42-es tanévben történt, feltehetően 1842. május 5. után. (KOVALOVSZKY 1944-ben közölt korábbi adatai a Petőfi név 1839-es és 1841-es felbukkanásáról azóta visszavetítettnek, illetve tévesnek bizonyultak.) Hogy az előtag miért nem Péter-, hanem Pető-, arra KOROMPAY BERTALAN feltételezését fogadjuk el érvényesnek. Vörösmarty Mihály „Eger" c. kiseposzának (1825) fiatal Pető hadnagya viselte mindazokat a külső és belső személyiségjegyeket, a férfias külsőt, a határozott fellépést, a bátorságot, az erővel párosult vitézséget, amelyekre a 19 éves Petrovics Sándor — már túl első kudarcain, csaknem rokkantsággal járó katonáskodása után — rendületlenül vágyakozott (Petőfi nevéről: ItK. 1987—1988. 60—1). A választott családnév a nyilvánosság előtt először 1842. november 3-án jelent meg, az Athenaeum hasábjain, az ott közölt „Hazámban" c. verse alatt. Valamikor 1847 tavaszán, Szendrey Júlia megkérésére készülve, a költő névjegyet csináltatott. Hat betű áll rajta: PETŐFI. A nagykorú, addigi életművét összegező poéta ennyit tartott fontosnak közölni. Önmagát a költő nem becézte. Utónevével egy korai, latin—magyar szójátékát ismerjük: a szokásos, possessori könyvbejegyzésben fordult elő az Alexsander névalak, Fogarasi János „Magyar—német zsebszótár"-ába bejegyezve Aszódon, valamikor 1836 és 1838 között. (Közölte MARTINKÓ ANDRÁS, Petőfi életútja. Bp., 1972. 25 — téves könyvazonosítással.) Egyébként leveleit vagy teljes névvel, vagy becézetlen utónévvel írta alá. Hasonló módon versben is, ha önmagáról, harmadik személyben írt: „— Hisz Petrarca és Petőfi / Félig-meddig már rokon..." (Merengés, 1843). „»Petőfi felesége!... erről / Csinál szép verseket.«" (Zsuzsikához [II.], 1844); „Hát a mi Sándorunk most mit csinál?" (István öcsémhez, 1844), „Mikor térsz már az eszedre, te Sándor?" (Javulási szándék, 1844), „Derék ember válik abbul a Sándorbal" (Fölszedtem sátorfám..., 1847). A ritka kivételek ezúttal valóban a szabályt erősítik, mivel játékos alkalmazások a levél címzettjéhez. Az imaadó [ejtsd: imádó] Lángyid (Szatmár, 1847. július 17.) aláírás a palóc költőtársnak, Lisznyai Kálmánnak szólt; az Aranynak küldött lord Krumpli Artúr a szalontai barátot emlékeztette az 1847-ben tervezett, de meghiúsult nyugat-európai útra és a Shakespeare-ről folytatott beszélgetésekre (Pest, 1847. december 3.), Jókainak írva pedig kölcsönvette a címzett „Hétköznapok" c. regényének hősétől a Dömsödi Góliáth Péter nevet (Pest, 1847. december 12.). A család körében ugyanez volt a helyzet, öccsét a hagyományos becenevekkel illette: Pistikám (István öcsémhez, 1844), Pisti, Istók (Szüleimhez, 1844). Házasságkötése után az egész família átvette a Juliska becéző névalakot. Annál inkább eltért a hagyománytól, amikor 1848-ban fia született. Petőfi csatlakozott azokhoz a nála nemzedékkel idősebbekhez, akik már nem a barokk védőszent-kultusz szellemében, hanem az ősmagyar romantika hatása alatt adtak nevet. Horvát István történész kezdte meg a sort, amikor fiát Árpád-nak nevezte (ő lett Szendrey Júlia második férje), Egressy Gábor színész ugyanígy Ákosnak és Árpádnak kereszteltette fiait, leányát pedig — Dugonics András egyre divatosabb regény-hősnője nyomán — Etelkének. Petőfi nem volt felekezethez tartozóan