Magyar Nyelv – 96. évfolyam – 2000.
2. szám - Szemle - Fehértói Katalin. A magyarországi középkori latinság szótára
be, így máris lehetőség nyílik arra, hogy e kölcsönszavaknak a korai magyar nyelvű forrásokban előforduló jelentéseit összehasonlítsuk a Szótár adataival. Továbbá például a latinból átvett szavainknak eredetmagyarázatát is talán finomítani tudjuk. Egyebek között feltűnő, hogy a latin cuculla 'csuklya' szóból alakult magyar csuklya már 1468-ban (chwklas), 1508-ban és 1547-ben előfordul. Ezzel szemben a MKLSz.-ban cuculla 'csuklya' szócikk nincs, vagyis a Szótár gyűjtésébe nem került be ilyen szó. Egyetlen adat van a cucullatus, -s. -um 'csuklyás' melléknévre, a XIV. századi Krónikakompozícióból idézve, és van mindössze két adat a cucullus, -i 'szerzetesi ruha része, csuklya' főnévre 1279-ből és 1490—98-ból. Az EtSz., TESz., EWUng. szerint a magyar csuklya kétségtelenül a latin cuculla átvétele. KNIEZSÁval szólva: „Kérdés azonban, hogyan". A forrásokból újabban gyűjtött cédulaállományból a Szótárhoz eddig három a, b, c betűvel kezdődő szócikkeket tartalmazó füzet jelent meg „Pótlások a Magyarországi Középkori Latinság Szótárához" címmel. A c betűs füzetben sincs cuculla 'csuklya' adat. A MKLSz. az államalapítástól a Mohácsig terjedő korszak latin írásbeliségének szókészletét és a latinosított vulgáris szókincset tartalmazza, így megtaláljuk a Szótárban —jelezve a magyar eredetet— a birsagium-ot, a iobagio-t, a iocuscidarius-t, mely a magyar jó 'bonus' + szedő 'colligens' összetételéből származik, és jelentése 'javak szedője, jószedő, kóbor vagy gazdátlanná vált javak összegyűjtője'. Vajon a vulgáris latin aco 'űrmérték' szócikkben miért nincs etimológiai magyarázat? Az eredeti tervtől eltérően a latin földrajzi nevek, személynevek nem kerültek be a szótárba. Ezek majd összegyűjtésük után egy „Onomasticon" című pótkötetben csatlakoznak a MKLSz.-hoz. GÁLDI LÁSZLÓ, aki 1934-ben az elsők között vett részt a mű előkészítésében, már 45 évvel ezelőtt meglehetősen borúlátóan nyilatkozott a Szótár jövőjét illetően, és szorgalmazta a történészek bevonását a munkálatokba (I. Oszt. Közi. 1955. 259—60). HARMATTA JÁNOS és SOLYMOSI LÁSZLÓ (1977-ből, 1987-ből és 1991-ből) idézett munkáikban egyaránt szóvá tették, hogy a történészek csak a Szótár tervezésénél voltak jelen, majd — sajnálatos módon — már az előkészítő munkálatokból kivonultak, és a későbbiekben sem vettek részt a szócikkek írásában, szerkesztésében. A Szótár elkészítése kizárólag a filológusokra maradt. Talán e ténnyel is magyarázható például a Szótár congregatio és generális szócikkeinek soványsága. Az Árpád-korban és a XIV—XV. században a vidéki bíráskodás legfontosabb intézménye volt a congregatio generális palatinalis 'nádori közgyűlés'. Meghatározó szerepet töltött be a korszak bűnüldözésében is, a megyei nádori közgyűléseken levelesítették, proscribálták a gonosztevőket (vö. Korai Magyar Történeti Lexikon). A generális congregatio-ra vonatkozó hatalmas, nyomtatásban is megjelent forrásanyag birtokában, a középkori Magyarország igen fontos jogintézményének jellemzése érdekében, a jelzett két szócikket részletesebben lehetett (kellett) volna kidolgozni. 4. MEZEY LÁSZLÓ az 1977-ben bemutatott próbaszócikkek ismeretében úgy nyilatkozott, hogy a majdani szótár tudományos jelentősége éppen abban a tekintetben mutatkozik meg, hogy benne „egész sor fontos középkori fogalmunknak a jelentése és funkciója válik majd világossá, és középkori művelődésünknek számos vonása lesz ezáltal érthetőbb számunkra" (Antik Tanulmányok 1980: 87). E gondolat jegyében úgy vélem és remélem, nem haszontalan, ha a magyar nyelvtörténet kutatói számára ismertetem a MKLSz. V. kötetéből a vulgáris latin iobagio szócikket, a szó 1526-ig előforduló jelentéseit, a Szótár egyik legnagyobb (8 oldalnyi, 16 hasábos) szócikkének szerkezeti felépítését. A iobagio szócikk végén a „cca. 800" jelenti a fogalomra összegyűjtött cédulaanyag menynyiségét. Ebből a tömegből kellett kiválogatni és megszerkeszteni a szótárba kerülő, szövegkörnyezetéből levezethető, különféle jelentéstartalmú forrásokat. A Szótárba mintegy 270, iobagio-t értelmező adat került be megfelelő szövegkörnyezettel. A Szótárban a iobagio szócikk után következnek a szó latin képzővel alkotott alakjai: iobagionalis 'jobbágy-, jobbágyi'; iobagionaliter 'jobbágyi módra, jobbágyként, mint jobbágy'; wba-