Magyar Nyelv – 105. évfolyam – 2009.
3. szám - Szemle - Szabó T. Annamária: A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus nyelvészeti előadásai
idegen szó jelentéstörténetével foglalkozik. Francia és latin példákon keresztül világítja meg a szó szerteágazó jelentéseit. Mérlegeli a BALÁZS JÁNOS által 1978-ban felvetett etimológiai magyarázatot, a vendég és az idegen szó azonos etimonjának lehetőségét, amely a franciában tényszerűen levezethető, de a magyarban ennek bizonyítása számos akadályba ütközhet. TATÁR MÁRIA MAGDOLNA a göcseji palóc és a balázs-tót népmegnevezések etimológiáját kutatva rávilágít, hogy a két név azonos népcsoportot jelöl, akik viszont nem azonosak a Mátra-vidéki népnév viselőivel; a félreértést a hangalaki egyezés okozza. A göcseji palóc megnevezés nem a polovec szóra, hanem az olasz népnévvel azonos kelta Volcae törzs nevének délnyugati szláv többes számára, a Vlah-ra vezethető vissza. Az olasz, oláh elnevezést a romanizált peremvidékek lakosságára használták. Ennek a Wallach, Walsch szóval való összefüggését már a CzuczOR-FOGARASI-féle szótárban megtaláljuk. Ebből - további hosszas hangfejlődés után - alakult a blass plash palóc. A balázs szó „azonos eredetű az 1799 óta adatolt bális, bálizs 'olasz, esetleg német házalókereskedő" dunántúli tájszóval" (280). A göcseji palócok avagy balázs-tótok tehát a szerző szerint egy provinciális, romanizált csoport maradéka. Frazeológai témájú KOUTNY ILONA magyar-lengyel összevető színrévizsgálati dolgozata, melyben a piros, fehér és zöld szín előfordulásának gyakoriságát, állandósult szókapcsolatait, szimbolikáját vizsgálja, és PACZOLAY GYULA Baranyai Decsi János 1598-as Adagiáit elemző tanulmánya. A jövevényszó-kutatáshoz kapcsolódik RALF-PETER RLTTER a magyar nyelv korai újfelnémet elemei körében végzett munkája és ZAICZ GÁBOR olasz jövevényszavainkat összegző, rendszerező írása. Egy újabb lexikográfiai eredményről tudósít KOVÁCS MAGDOLNA, a Helsinki Egyetem Finnugor tanszékén készülő finn-magyar középszótár munkálatainak ismertetésével. Utoljára 1962-ben PAPP ISTVÁN szerkesztett finn-magyar középszótárat, így hiánypótló ez a munka, aminek 2008 végére tervezték a megjelentetését. VITÁNYI BORBÁLA a tájszavak szótári minősítését tekinti át magyar egynyelvű általános szótárak, valamint néhány magyar nyelvjárási szótártípus alapján, különös tekintettel az UMTsz.-ban használt lexikai minősítésekre. A meg igekötő pragmatikai elemzését a LANGACKER-féle elmélet alkalmazásával végzi el MIKA WASEDA, aki az Érkezett egy vendég kijelentés legfontosabb különbségét a Megérkezett a vendég mondathoz képest abban látja, hogy a meg igekötővel mindig együtt kell járnia valamilyen előzménynek, előfeltevésnek. „A magyar egyházi nyelvhasználat múltja és jelene" szimpóziumon hangozott el GULYA JÁNOS előadása „Egy európai magyar nyelvemlék: a Halotti Beszéd" címmel. Az első magyar nyelvű szövegemlék Európához való tartozásunk évszázados bizonyítékaként szolgál: „Több mint bizonyos, hogy valamikor e szöveg Európaszerte ismert s a rituálék általános része volt" (335), így variánsai megtalálhatók a Milánó Ordóban (X. sz.), a Fuldai Apátság Sacramentariumában (XXI. sz.), a Sankt Flórián Apátság Ritualéjában (XII. sz. első fele) és a Pray-kódexben (XII. sz. vége) két helyen is: f. 134, f. 136. Az előadásból azt is megtudjuk, hogy Szent Mihály arkangyal szerepeltetése egyáltalán nem a véletlen műve, mert „a HB-ben szereplő Mihály arkangyal volt az Egyház és a Szent (Német)-Római Birodalom (az Otto-dinasztia) patrónusa" (337). S ezzel a dinasztiával kötött szövetséggel léptünk be Európába, Quedlinburgban, 973 húsvétján: „ezzel és azóta lettünk Európa és a nyugati kereszténység integráns része" - vallja a szerző (332). A. MOLNÁR FERENC a magyar református énekeskönyv szókincsét vizsgálva rámutat, hogy számos elavult kifejezés modernizálása (pl. megindul )megújul, örömteli állapotra