Magyar Nyelvőr – 1. évfolyam – 1872.

Hál. P. Thewrewk E.

szerint különböztették meg őket, lévén az egyik horvát, a második tót, a harmadik német, a negyedik török, s lett belőlök Horvát István, Tót Péter, Német József, Török Ferencz. Vezetékneveink ilyetén származása magyarázza a a népnyelvnek azt a szokását is, hogy az a névelő szeret ott tapadni a nevek előtt, s így mondják: a Kovács Péter, a Német Jóska, mintha Péternek a mesterségét, Jóskának a nemzetségét akarnák megjelölni. Ebben rejlik oka annak is, hogy a magyarban a vezetéknév a keresztnevet megelőzi. Tehát: a költő Zrínyi. A nemzeti színháznál tehát „Robert le diable"-t he­lyesen fordították „Ö­rdö­g Róber­t­"nek, de már ezek nem helyesek: „Lázár a pásztor", „Paul Jones a kalóz", e helyett: „A k­a­l­ó­z P­a­u­l J­o­n­e­s", „A p­á­s­z­t­o­r L­á­z­á­r". Erdélyben az ember hivatalát és foglalkodását mai nap is nevének eléje teszik, nem utána, mintegy folytatva a vezetéknév keletkezésének processusát. Ott azt mondják: t­a­n­ár Sz­i­l­ágy­i, ügyvéd Berkes, püspök Foga­r­a­s­s­i, stb. A névhez tartozó megjelölőket a magyar nyelv általános szokása szintén a név elé helyezi: nemes Fol­kusházy, báró Orczy, gróf Széchenyi, herczeg Eszterházy, habár ezeknek, keletkezésük értelme szerint, a név után volna helyük. „Nemes Folkusházy" annyi mint nobilis de Folkusháza, tehát Folkusházára való nemes, f­o­l­k­u­s­h­á­z­i nemes. „Gróf Széchenyi" annyi mint comes de Szécheny, tehát Szécheny grófja, Széchenyi gróf. S ugyanez a processus még mai nap is végbe megy, fülünk hallattára; a környékbeli nép lengyeltóti grófoknak nevezi a Zichyeket, a kik Lengyeltótiban laknak, és ladányi báróknak a Wenckheimokat, kiknek Körös-Ladány a székhelyük. GREGUSS ÁGOST: HÁL: Szótáraink szerint hál annyi mint „aluva tölti az éjet valahol". Ez csak úgy nagyjában igaz. Szigorúbban véve a dolgot, azt látjuk, hogy az alvás nem lényege neki, hanem egyszerűen éjjeli nyugvást fejez ki, akár alud­jék olyankor az ember, ak­ár n­e­m. Tanulságos

Next