Magyar Nyelvőr – 1. évfolyam – 1872.
Hál. P. Thewrewk E.
szerint különböztették meg őket, lévén az egyik horvát, a második tót, a harmadik német, a negyedik török, s lett belőlök Horvát István, Tót Péter, Német József, Török Ferencz. Vezetékneveink ilyetén származása magyarázza a a népnyelvnek azt a szokását is, hogy az a névelő szeret ott tapadni a nevek előtt, s így mondják: a Kovács Péter, a Német Jóska, mintha Péternek a mesterségét, Jóskának a nemzetségét akarnák megjelölni. Ebben rejlik oka annak is, hogy a magyarban a vezetéknév a keresztnevet megelőzi. Tehát: a költő Zrínyi. A nemzeti színháznál tehát „Robert le diable"-t helyesen fordították „Ördög Róbert"nek, de már ezek nem helyesek: „Lázár a pásztor", „Paul Jones a kalóz", e helyett: „A kalóz Paul Jones", „A pásztor Lázár". Erdélyben az ember hivatalát és foglalkodását mai nap is nevének eléje teszik, nem utána, mintegy folytatva a vezetéknév keletkezésének processusát. Ott azt mondják: tanár Szilágyi, ügyvéd Berkes, püspök Fogarassi, stb. A névhez tartozó megjelölőket a magyar nyelv általános szokása szintén a név elé helyezi: nemes Folkusházy, báró Orczy, gróf Széchenyi, herczeg Eszterházy, habár ezeknek, keletkezésük értelme szerint, a név után volna helyük. „Nemes Folkusházy" annyi mint nobilis de Folkusháza, tehát Folkusházára való nemes, folkusházi nemes. „Gróf Széchenyi" annyi mint comes de Szécheny, tehát Szécheny grófja, Széchenyi gróf. S ugyanez a processus még mai nap is végbe megy, fülünk hallattára; a környékbeli nép lengyeltóti grófoknak nevezi a Zichyeket, a kik Lengyeltótiban laknak, és ladányi báróknak a Wenckheimokat, kiknek Körös-Ladány a székhelyük. GREGUSS ÁGOST: HÁL: Szótáraink szerint hál annyi mint „aluva tölti az éjet valahol". Ez csak úgy nagyjában igaz. Szigorúbban véve a dolgot, azt látjuk, hogy az alvás nem lényege neki, hanem egyszerűen éjjeli nyugvást fejez ki, akár aludjék olyankor az ember, akár nem. Tanulságos