Magyar Nyelvőr – 3. évfolyam – 1874.

A moldvai csángó nyelvről. Szarvas Gábor

Nevezetesebb igealakok: nyúzik. „Hámlásba sinlik, a kezei nyúznak még s a lábai. A kezemen megnyúzott a bőr. — oldik: „Közzi meg, mer még a malomba ér, heccer oldik kis." — sindik: fogy, lejár, nyomorog. „Immár öreg vagyok, lesindik az erő. lén örökké sindettem." — küzsdik, küzködik. „Héjába küzsdik az ember vélik." — termik: „Magiknál ész termik gyimöcs ?" — sérik, sebzik, fáj. „Ereszszen szérik a lábam." — forrik: „Az a viz onnat foly, em még innét forrik." — met, metsz. „Nem mették e szöllöt, de neki öbröködött." — hoztat, hozat. „Mással hosztat magának." A szenvedő igealakok közöl a következőket hallottam: „Nem hivattató té Trézsinak ? A madárka egy her­ről mász herre hányasztatik. Kidugódott, ott kell légyen a dugája. Ezek a lányok még kicsidék, de alig 17 esztendős, mingyár adódnak el. Bogdánfálába tudódik, mellik a legén. Ha nem dolgozódik (a szőllő), nem és termik. A gyapjút, a­mi megmosódott, ide teszszük. A többi a bojérnak bé kell hogy s­z­á­m­a­d e­g­g­y­é­k. Az igealakok közöl fölemlítendők még az optativus folyó­s végzett cselekvésének eme formái: még tennék, megtettem len­ne. „Ha meglátnók, elhinnők. Ha éccét kiépíthetnék (a házat). Ha az a vaszut né lett lénne, most máskép lenne a falunkba, csak mennyi beat megvettek lenne. Ha tégnap tutta lenne, vélt lénne tobákot. Ha kápáltatta lénne, bőven kap vala." A megláthatnánk s láttam volna alakokat nem hallottam. M­ondattani s­a­j­á­t­s­á­g­o­k. Nevezetes a comparationak nál rag helyett a fő­­-vel való kifejezése. „Éhiheti kemed, ez a lány nem nagyobb 17 esztendőt­g. Mitől toább, attól rosszabb lesz." A causa efficiens a nálunk általános tői rag helyett bel­­e­ van kifejezve. „Tiz napig feküve voltam, isten tuggya, miből hagyott el. Lányárán élődünk, abból találja az embert a betegsége." A cselekvés szükségességének a nomen agentis-szel való kifejezése. „Aratónk is van a jövő hétbe (== aratni­valónk). No, mennyi a lúgoz­ónk."

Next