Magyar Nyelvőr – 3. évfolyam – 1874.
Vörösmarty „Csongor és Tündéje”. Steiner Zsigmond
mennyirit . . . ahhoz képest czimbalom. Temérdek semmi 299. Mondhatom, gyöngy két személy. Az nekem már czifra ének! Ne látogass itt 3oo. Nincs-e tiltva kérdést tenni szűz magánál 3oo. (v. ö. jó magam, édes magunk; „Egy öreg karszékbe úr magát vetette" Ar. Toldi III.) Ily rendelést nem találni hét megyében 3o1. Már azt meg nem állhatom 3o2. Már nem állhatom tovább 3o4. Hagyd el! Itt egy ember tátogat, s milyen harcsa szája van. Én egy toppot sem megyek. Gyenge, mint a csibemáj. Mennykő, egyik sem fülel rám 3o2. Megcsípem, hogy vére csordul. Itt veszünk 3o3. Most itt rekedtünk 3o4. Irgalmatlan rosz kova 3o5. Minden porczikám megindult. Nem tudom, hová legyek 3o6. Minden úton megterem 307. Aki most ezen jár 3o8. Ne kedves kis madárkám, csillapodjál. Szakált ereszt 309. Tudja Isten, vagy mi. Hát hová, s hová ne mennék? Erre is, meg arra is 310. Agyon a fehér leány mint elöntött téjhab alszik 311. Csak úgy tesz, mint ha alunnék. Istenem ! hát merre menjünk ? Én tán elmegyek haza 312. Hát te lomha dög. Oh te medveczímer 312. Még ez ám a ferde had! Már csak feltápászkodom! 313. (Ez a szamár) csillagot nem rúg, de mondják: Jobb szamáron, mint gyalog. Meg ne moccsanj. Csillagom szülötte! hát még itt is megteremtetek ? Mondok, egy kis papramorgót nem parancsol jó uram? 314. Nos mi kell? Mondok, merre lesz menésünk? Oly erős, hogy! 314. Annyi, mint az! Majd leszállok. — Semmi szállás! csak maradjunk 315. A hideg már majd megvette 317. Isten hozzád, kapufa 318. Hírhozónak vissza nem térsz 319. Lőcsnek épült 320. Oh a lelkem gilicze ! 325. Kincsem adta kis csalója 326. Asszonyom 336. Búsuljon a szamár, elég nagy feje van 320. Tán megtetszett neki, attól tartok, elszereti 332. Már ez mégis szörnyűség 333. Legalább is 338. Szőr mentében bánj velök most 343. Ez van ám csehül 347. Földhöz ragadt fiu, kit még az ág is húz. Nyargal föl alá 348. Míg világ lesz a világ 355. Mit ihatnál 352. Népies, vagy bár nem egyenesen a nép nyelvéből vett, de egészen a népies szólások formájára termett s a színezést nagyon élénkítő iker szókat, kettőztetéseket, jel m. nyelvet. ill.