Magyar Nyelvőr – 4. évfolyam – 1875.

Szólásmódok - 2

odamondogatok a bögye­­begye. Az ujjuk végét is begynek hiv­ják; az ujjom bögye fáj; innen a gyermekeknek kavicsdarabokkal való egyik játékát b­ö g y gy e z é s-nek mondják) alá, hogy tudom míg a világ, megemlegeti. Törje ki a nyavaja (közönséges [utczai és konyhai] átok szó) tetvessit, kévánom, hogy kerüljön nemso­kára Szamosujvárra (t. i. a Szamosujvári börtönbe, hova a ne­hezebb fogságra ítélteket szállítják). Tömlöc a nyakára a hitvány embernek, dögöljék meg s vesszen e, hogy é ! (a hogy és az állítás vagy tagadás ismétlése az állitás fokozását fejezi ki.) FELMÉRI LAJOS: Szegedvidékiek, Sé tud, sé lát, csak neki mén, mint a vak légy , hebe­hurgyán lát dolgához. Szegény légy, kevésy légy, hogy be ne köpjön a légy ; arra mondják ki szegény állapotban van ugyan és még is urat ját­,­szik. Nyakába tették a mindenes tarisznyát , koldusbotra juttatták (tudni való, hogy mindent raknak a koldus tarisznyá­jába). Pali mindenes lett , olyan szolga, kinek a gazdaságnál minden dologhoz érteni kell. Ne előzz! - menj az utamból, ne állj elém. Láb alatt jár , előttem akadékoskodik. Türül szakajtott sógor a testvérsógor. Kitartja az árába , jóval többet kér a portékájáért, mint a­mennyit ér. Fővette magát, megszőtte magát , vagyonos, tehetős em­ber lett. Sok vágyam néz utánna. Knyütte a ruháját , elviselte, viselés közben elkoptatta. Ezzel egyértelmű: Khordoszta a ruháját. Nem számít a kosztunk­a nála nélkül meglehetünk; más­kép: Nem olvas a kösztünk . Nem tesz ki kösztünk egy ember számot. FERENCZI JÁNOS: Veszprémiek. Ez még a faluho tartozandó; em ma nem az ü jószá­gáho tartozandó. — Ez itt a kezdője (kezdete). — Elő fő­d (szántó föld, élet azaz eleséget termő; v. Ö. Nyr. I. 231.). — Épen e 11­ő­b­e vót a tehene. — Fene égye még a két látódat (v. Ö. látóka­r­szem, Nyr. I. 456.). Csak é darabég (egy darabig).

Next