Magyar Nyelvőr – 7. évfolyam – 1878.
Babonák - 9
— Bijon szomszíd asszon, nem tudom én, meddig, mert am mint a Szabó koma beszíggyibül kivettem, nincs azoknak annyijok se, am mibül megíjjenek, hanem mástul kírt pízbül dógoznak. — Szegín rongyos, mégis mijén fennhorgya az órát; ha becsületes ember mellett elmegyen, ap pimasz még köszönni sem tud. Pedig tán korába sokszor küttenállunk az annya hun ezír, hun azír , most aggyik kedves szomszíd asszon eggy sürü szitát, most aggyak vagy két tojást, tuggya, mikor az a toprongyos járt hozzájok. Most az czudarosan kínyes, az emberre rá se níz! — Hja, úgy van a lelkem, ha ténsúr az urunk! Hanem hallott-i valami újságot. Az uram tegnap a disznó vásárba vót, oszt ott hallotta, hogy a rossz Kerekes meghótt; hónap délután három órakor temetik; tuggya, kinek ott a Péterfija (Péterfija utcza) vígin újan szíp háza van ? — Azír harangosztak hát ma ojan sokat. Vajon kire testálta a vagyonát ? — Nem hallottam még. Tuggyai, ki lesz ap papja? Risz Imre tiszteletes úr! — Elmennyünk a temetésbe! Eljön komámasszon? — Elmengyek. — Na hát díl után két óra tájba szennyík át a szomszíd asszon Misitül. — Jó lessz! Isten álgya meg szomszíd asszon! — Isten álgya meg rögisséget! (Debreczen.) VOZÁRI GYULA: Babonák. 1. Ha a zember békára néz, nem szabad tátva hannyi a szájjal, mer a béka égóvassa a fogajit, asztán kipotyognak. 2. Ha uj macskát hoznak a házba, akkor a gazdasszonnak a keméncze szájába köténnyi a lábát, asztán a lába alatt hécczér át kövénnyi a macskát, de minden átvévés után be kö dugnyi a keménczébe; a végin még háromszor a macska hátulsó felit a füstös falba kö dörgünyi; külömben a macska észökik. 3. Hallottat a réggyik faluba a másikba vinnyi nem szabad, mer aszt a határt évezi a jég. 4. A tejbe nem jó késsé aprittanyi a kenyeret, mer véres lesz a tehénnek a teje.