Magyar Nyelvőr – 16. évfolyam – 1887.
Népnyelvhagyományok - Babonák - 1
Nyilat húztunk (sorsot vetettünk), osztáng a bátyámnak jutott a nagy ház (utczai szoba), nékem még a kis ház (hátulsó szoba) Elmegyek fuharba, mer lám kő a karajczár: pénzre van szükségem. Szidd ki kincsem a torkádat, fújd ki. Te mingyá kiöntöm a béledet! A kutyák rágnák még ezt a csizmát, úgy szoríti a lábamat ! Rügye mássát : válaszoljon levelemre (Dráva mellék. Kopács.) CSÁSZÁR LAJOS: Hódmezővásárhelyiek. Nagyot emelt a minapába a takarásnál (aratásnál), oszt árú fáj neki a ködöke táján. Úgy teremtelek nyakon, té mihaszna, hogy árú kúdulsz. Annyit elében rakott, hogy doszt (untig elég) választ mind fölölni. Csúnyaképpen elatták mindenét: elárverezték. Ki elébe jár a ken fia ? Kinél tanul ? Oyan hamis törvénye van, hogy mar letípi az ember fiáról a gúnyát (egy nehezen nyiló ajtózárra mondták). Úgy megijett, hogy majd elkeverte a takácsmunkát, majd eltutította a gatyáját. Bizaszt még a papok se vétköllik : nem hibáztatják, nem tarják véteknek. ENDREI ÁRPÁD: Babonák. 1. Ha sz. György-nap előtt kigyót fognak, oszt megfüstölik vele a marhát, akkor azon a legelőn egész esztendőbe meg nem áll, szalad világba, nem eszik. 2. Ha csappasz kis fecskét, ami még vak, fészekből kiszednek, oszt megfojtik, azután elásik a küszöb alá, oda be nem megy a marha. 3. Ha véres fecsketojást elásnak a tehén első lába alá, aki a zalba áll, véres tejet ad a tehén. 4. Ha száraz kecskerágó-fát vesznek, oszt körülkerekítik vele a tehen tőgyit, hát büdös tejet ad. 5. Ha sz. György-nap előtt csigabigát fognak, kiszáritik, oszt összetörik, oszt korpába a tehennek adik, akkor, ha legkisebb bornyú vót is, hát megfojat. 6. Mikor az ember kihajti először a marhát, abból a kenyérbül, amit a tarisznyába visz, ásson el egy darabkát a fődbe, hagyya ott kilencz napig, azat aggya egy esztendős tinónak megenni, az a tinó, ha egy kongót tesz rá, a marhát vezetni fogi egész esztendőn. 7. Ha pásztor botot cserél, oszt elfelejti háromszor meghúzni a tűzön, marhája egész nyáron bogározik.