Magyar Nyelvőr – 41. évfolyam – 1912.
Nyelvművelés - Olvasás közben. Egri Anna - A vívás magyar műszavai. Hentaller Lajos
NYELVMŰVELÉS. Olvasás közben: »Az pedig — akár veszítjük el a háborút, akár nem — kétségtelen, hogy az a csapat... nagyobb veszteséget fog szenvedni...« (Az Újság 1911. VIII. 18. vc.) Tisza István írja ezt a mondatot, mely tősgyökeres magyaros szórenddel jeleskedik. Legtöbb írónk ma így mondja: akár elveszítjük, akár nem, pedig kétségtelen, hogy a romlatlan nyelvérzékű nép úgy mondja, ahogy az idézett mondatban látjuk. — »Amit a nemzet akar, azt erősen kell akarnia, különben akarata csak akaródzás, nem igazi akarat« (B. H. 1911. VIII. 29.) Érdekes használat, tárgyatlan jelentés kifejezésére, mint kapálódzás, rugdalódzás, kérődzés stb., holott ezt a szót rendesen csak szenvedő értelemben használjuk, pl. nem akaródzik neki (a tanulás stb.) . »A tripoliszi ügyet Olaszország és Törökország ügyének tekintjük, melyet ő maguknak kell igazítani« (uo. X. 17. 3.) Érdekes jelenség. Régente is azt mondták: te magadat, ő magukhoz, holott ma azt mondjuk: téged magadat, (ő)nekik maguknak stb — Talán a víz temet bennünket el, talán a tűz, talán a viheder (Babits M., Nyugat 1911. 4. sz. 331.) — Úsztam kanyar folyókon (uo. 333). — Számító selyem ajkak (uo. 334). — »A kérdés maga eldöntetlen marad és nem szabad azzal a szólással közlelni el, hogy a kis tolvajokat becsukják, a nagyokat engedik futni» (A Hét 1911. VI. 16. 470). — Bíró uraimék lefizették a foglalót, azután hazakövetkeztek nemes Miskolc városába (M. Simon János: Simon biró, B. H. 1911. VII.) — A tisztújítást v. épitőszéket megelőző estén (uo.). — Az Ukkoti-poharának mélyére tekintettek (uo.). — Még az éjtszaka ellépek a városból. Majd előkerülök bírótétel után (uo.). — A strázsa a sötét éjtszakában nem vette észre, hogy az a kendőbe panyókált arcú, ringó rokolyás alak... — Judit asszonyt kiengedték a teremből és újra a férjét tessékelték be a helyére (uo.). — Tisza I. eliparkodta magát (elhamarkodta m., Ady E. Világ 1911. VII. 16). — »Gyakorta egy drasztikus élccel elképeszti a filisztert, épater le bourgeois, mondja a francia* (Husz. Század 12 , 1). — »A lazsírozás politikájának ideje már megszűnt* (Világ 1911. VII. 16). Kártyaműszó. — A forradalmi hangulat átíveli a körülöttünk forrongó Európát (uo. X. 17, 13). — »Szeretjük Politika ő nagyságát vén, intrikus skrimpliciának mondani« (B. H. 1911. XI. 9. vc.). — »Mintha a csuha nem a szentes élet szimbóluma [jelképe] volna, hanem az udvariasság és szép elmék formaruhája« (B. H. 1911. IX. 16.- 7). Az egyenruhának ezt az érdekes kifejezését leginkább a 19. század elején használták, a B. H. többször is alkalmazza. — A világosság törtető fénnyel terjed (Világ 1911. XII. 1). — Ajzódik a nyíl a lázongó kálvinisták ellen (uo. IX. 3.3). — »A tetszhalott« (B. H. IX. 15. 10). Helyesen: álhalott. EGRI ANNA: A vívás magyar műszavai. Mióta az olaszos vívás divatossá lett nálunk, mindinkább beférkőznek a magyar vivó-nyelvbe az idegen műszavak. Pedig van nekünk magyar kifejezésünk ezekre a műszavakra. Hentaller Lajos így állította össze a vívás magyar szótárát (Pesti Napló 1890. IV. 14):