Magyar Nyelvőr – 48. évfolyam – 1919.

Értekezések, önálló cikkek - Kertész Manó: A nyelv művelődéstörténeti emlékei

XLVIII. év. 1919. január—február. I—II. füzet. MAGYAR NYELVŐR. Megjelenik minden hónap 15-én a nagy szünetet kivéve. Szerkeszti SIMONYI ZSIGMOND Szerkesztőség és kiadóhivatal Bpest, Ferenc József part 27 . A NYELV MUVELŐDÉSTORTENETI EMLÉKEI. (^A magyar nyelv művelődéstörténeti emlékei c. könyv bevezetése.) Irta Kertész Manó. Minden nép nyelvében évezredek története szunnyad." Kik vagyunk, honnan jöttünk, kikkel érintkeztünk, mit tanultunk időtlen időkön át — ezekre a kérdésekre a nyelv búvára még akkor is szinte pontos feleletet tud adni, hogyha a külső körülményekről, amelyek közt a nép élete a ködös hajdankor­ban lefolyt, nincsenek is egykorú és kétségtelen hitelű történelmi forrásaink. A magyar nyelvnek, főkép a szókincsnek tudományos vizsgálata derítette ki, hogy a finn-ugor közösségből kiszakadt magyar nép huzamosabban érintkezett a bolgár törökséggel, hogy tőle tanulta meg a földművelést és állattenyésztést, s hogy a helyhez kötött, fejlődésre képes nemzeti élet feltételeinek nem minden ismerete nélkül jelent meg Nyugateurópa határán. Két nagyérdemű nyelvtudósunk, Volf Györgyi és Szinnyei József­, a magyarság keletről hozott szókincse alapján meg is rajzolta a honfoglalók műveltségi állapotának szemléletes képét. De műve­lődésünknek még az új hazában való fejlődéséről is, szlávokkal, németekkel, olaszokkal való érintkezésünkről, a kereszténység felvételéről stb nem egy tekintetben megbízhatóbb felvilágosítás­sal szolgál a mai nyelvtudós munkája, mint aminőt az esemé­nyekhez korban sokkal közelebb álló oklevelekből és krónikákból meríthetünk. Ilyen formán a magyar nyelv művelődéstörténeti emlékei­ről szóló könyvnek tulajdonképen nyelvünknek egész fejlődését, vagy legalább is szókincsünk gyarapodásának történetét kellene felölelnie a művelődési mozzanatok kiemelésével. Az én munkámnak azonban egészen más a célja; nem a nyelvtörténet eredményeit szándékszik a művelődéstörténeti kuta­tás számára értékesíteni (bár itt-ott erre is nyílik alkalom), hanem épen megfordítva, a művelődéstörténet ismert tényeivel akar olyan nyelvi jelenségekre rávilágítani, amelyek ilyen művelődés- 1 A honfoglaló magyarok műveltsége (AbÉrt. 1897, 298-315. 1.). 2 A magyarság eredete, nyelve és honfoglaláskori műveltsége (Árpád és az Árpádok, szerk. Csánki Dezső, 17­42. 1. és külön az Olcsó Könyvtárban). MAGYAR NYELVŐR XLVIII. 1

Next