Magyar Nyelvőr – 53. évfolyam – 1924.
Értekezések, önálló cikkek - Bebesi István: A komikus, humoros és szatirikus stílus nyelvi és logikai formái
pott tőle egy rúgást és öklelést szintén emlékül." (Jókai. Hétköznapok.) Ankerschmidt Jókainál népetimológiával. Akkor sincs uraság. Korpótlék, népetimológiával: kortypótlék. — „Zrínyijét még valamikor Árpád idejében készítették, semmi szín sem volt már a színében." (Petőfi. A jó tanító.) — „Komámasszony popogácsája kigurgulázott az uccára, de rektor uram gögörbe lába Ingyenesen futott utána." (Vikár. Somogymegyei népk. gyűjt.) A következő idézetekben a hajnal és a kőszent tréfás szerepeltetése ellenkezik általános megszokásunkkal és közfölfogásunkkal: „Midőn piros orrát feltolta a hajnal." (Petőfi. Táblabíró.) — „A csárdától vagy száz lépésnyire, Kopár dombtetőn fent Senki által meg nem látogatva, Áll egy régi kőszent. Ennek is valaki egy kopott tarisznyát Akasztott nyakába, Mintha mondta volna: menj Isten hírével, Mit állsz itt hiába!" (Petőfi: Kutyakaparó.) II. Az abszolút komikum nyelvi és logikai formái. A komikus előadásnak eddig tárgyalt elemei nagyon jelentéktelen szerepet játszanak az írásművészetben. Alig lépik át a közönséges tréfa, móka határát. A valódi szellemességnek kevés nyoma bennük. Nagyrészt egy-egy szóhoz tapadnak. Az abszolút komikum vagy meghatározott mondattani formához fűzhető vagy logikai súlyánál fogva a forma változtatása mellett is megtartja ható erejét. 1. A mondattani formához tapadó abszolút komikum három csoportra osztható ama logikai viszony megbontása szerint, amely a) az egyes mondatrészek, b) a mellérendelt mondatok, c) az alárendelt mondatok közt a rendes (nem-komikus) nyelvhasználatban egyébként fönnáll. a) Az egyes mondatrészek közt általában szokásos logikai viszony megbontása. „Egyszer a drága bikák is azt gondolták ki, hogy ők megdöglenek." (Jókai. Az új földesúr.) „Járatja uraságod a Reichgesetzblattot ? Járatja lesz a kakuk!" (Jókai. Az új földesúr). Ezekben az alany és állítmány rendes logikai viszonya meg van bontva. A rendes nyelvhasználatban az állítmány azt fejezi ki, amit az alany cselekszik. E példákban azonban az állítmány oly cselekvést állít, melyet az alany éppenséggel nem cselekszik, — mert lehetetlen cselekednie. A birkák — kigondolnak valamit, még pedig azt, hogy megdöglenek. A kakuk — járatja a Reichgesetzblattot ! „Izzadtam a dicső borjú — Bőr alatt, Bájos bakancs ékesíté Lábamat." (Petőfi: Nézek, nézek kifelé.) Itt a jelző és a jelzett szó közti viszony van megbontva. A jelző a jelzett szó tulajdonságát fejezi ki, a jelen esetben pedig éppen a nem-tulajdonságát emeli ki. Dicső — borjúbőr Bájos — bakancs — ellentét! „Hű cseléd volt — félig-meddig." (Arany. A tudós macskája.) A jelző értékét visszavonja, lerontja a határozó. Rákosi V. egy levelének befejezése így szól: „Visszafojtott dühhel üdvözöl: nyilvános barátod, intim ellenséged." A határozó lerombolja az állítmány értékét s az utána vetett ellentét páratlan