Magyar Nyelvőr – 56. évfolyam – 1927.
Irodalom - Simonyi Zsigmondról (Sebestyén Károly)
zítást gyorsan megtalálni. Nyelvészeti folyóiratokban ez még több nehézséggel jár, mert legtöbbször egy-egy szóról, képzőről, ragról kell megtudni, hogy hol volt már róla szó. Szarvas Gábor már az első 10 kötet után szükségesnek látta a Nyelvőrkalauz összeállítását, s az ő megbízásából Kúnos Ignác és Munkácsi Bernát (akkor még egyetemi hallgatók) végezték el ezt a fáradságos munkát. A XXV. évfolyam befejeztével a szerkesztőség elhatározta egy újabb Nyelvőrkalauz kiadását. Ez meg is jelent 1898-ban s feldolgozta a huszonöt évfolyam teljes anyagát, úgyhogy feleslegessé tette az első tíz évfolyam külön Nyelvőrkalauzát. Azóta több mint harminc új évfolyam sorakozott a régiek mellé s mindenki, aki magyar nyelvtudománnyal foglalkozik, érezte, milyen égető szükség van az azóta megjelent évfolyamok anyagának ilyen feldolgozására. Éreztük, hogy nagy, mégpedig elsősorban anyagi nehézséggel jár egy ilyen vállalkozás. De midőn derék dolgozótársunk, Prohászka János vállalkozott a huszonöt évfolyam anyagának összeállítására és feldolgozására, elhatároztuk az új Nyelvőrkalauz kiadását. Most, hogy a könyv előttünk fekszik, látjuk, hogy Prohászka milyen óriási munkát vállalt s milyen pontosan és lelkiismeretesen végezte el. Megtartotta a régi Nyelvőrkalauz beosztását. A szerzők neve szerint összeállított Tartalomjegyzék mutatja, hogy kik és milyen dolgozatokkal vettek részt a „Magyar Nyelvőr" munkájában. A népnyelvi gyűjtőkön kívül 840 dolgozótárs vett részt a huszonöt év munkájában. Ezt követi a 77 lapra terjedő Szómutató és a 38 lapnyi Tárgymutató. A népnyelvhagyományok részletezését és a nyelvjárások mutatóját el kellett hagynunk, mert a kötet terjedelme így is jóval meghaladta az eredeti tervét s nagyon megdrágította volna a kötetet. Erre csak ritkábban van szükség, s aki népnyelvhagyományokkal foglalkozik, úgyis kénytelen végignézni az egész anyagot. Köszönettel kell még megemlékeznem arról az előzékenységről, mellyel a „Hungária Hirlapnyomda" ezt a nem mindennapi munkát elvállalta s arról a gondosságról, amellyel elvégezte. S köszönetet kell mondanom a nyomda művezetőjének s a szedőknek és a korrektoroknak is, akik szeretettel s aprólékos gonddal végezték munkájukat. BALASSA JÓZSEF: Simonyi Zsigmondról. Sebestyén Károly Summa vitae címen kiadott emlékiratában így jellemzi Simonyi Zsigmond egyéniségét : „Szép krisztusfejével, fojtott, halk hangjával, szelíd iróniájával, jóságot és bölcsességet sugárzó beszédével előttem áll és örökké előttem fog állni legnagyobb mesterem és jótevőm, Simonyi Zsigmond. Más helyen meggyóntam hosszan és bensőségesen, mit köszönhetek neki. (L. Nyr. 48:171). De minden szó kevés és minden hála hálátlanság, ha meg akarnám értetni, mi volt ő tanítványainak és talán a legelsők között nekem. Kevés apa van, aki serdülő korban levő fia testi-lelki jólétét oly éber gonddal és oly tettre kész áldozatossággal hordozza szívén, mint Simonyi Zsigmond jelesebb tanítványaiét. Ő maga is holta napjáig szegény ember volt és