Magyar Nyelvőr – 65. évfolyam – 1936.

Magyarázatok - Ahol a madár sem jár (Vidor Pál)

és a fratres condivisionales­­osztályos atyafiak szembeállításával (Turul 18:49, 26:82, Károkl. 2:58 stb.) De a fráter minden meg­különböztető jelző nélkül is jelenthet rokont; például Apponyi Istvánnak unokatestvére, A. György ellen mint «contra fratrem suum» van panasza (Appokl. 1:397, 1497-ből). Apponyi Tóbiás és Benedek is unokatestvérek és három másik unokatestvérük után «iure fraterno et successorio» örökölnek (uo. 2:38, 1524-ből). Az atyafi jelentése tehát az ősiségnek nevezett magyar örö­kösödési jog hatása alatt terjedt ki az egész rokonsági körre. A szó jelentésének ez a bővülése szükségessé tette, hogy a való­ságos testvéri viszony kifejezésére az atyafi valami jelzőt kapjon; így keletkezett az egy test­vér atyafi kapcsolat, amelyből a testvér szavunk körülbelül százötven esztendővel ezelőtt szakadt ki. (1. Nyr. 38:385 s köv.). Jó volna tudnunk, hogyan nevezték az egy őstől származot­takat, mielőtt a 'testvér' értelmű atyafi jelentése így megbővült; azt hiszem, a szintén finnugor eredetű ősfi, ősfi szavunkban lát­hatjuk az atyafi előzőjét.­ E szó múltban való életét alig ismerjük, feltevésünknek mégis van egy bár viszonylag kései, de nagyon nyomós bizonyítéka: Molnár Albert szótára szerint az őssi jelen­tése többek között 'heves', 'örökös'.­ Ez a jelentés nyilván má­sodlagos és abból, amit a régi magyar örökösödési jogról tudunk, egészen kétségtelen, hogy szavunk eredetileg azt jelentette, amit elemei szerint is jelent: az ősfiak egy ősnek a fiai, vérrokonok, akiknek a nemzetségi birtokra nézve örökösödési joguk van. Ér­dekes, hogy ennek az ősfi szónak, bizonyára szórványosan 'szerze­tes' jelentése is volt (NySz).8 A JELZŐK SORRENDJE. írta: Fokos Dávid. A szórend kérdéséhez c. cikkünkben (Nyr. 64:117) arra az eredményre jutottunk, hogy a nyomatéktalan mondatnak az a szó­rendje, hogy a hangsúlyos bővítmény mindig közvetlenül az ige (az állítmány) előtt áll, szórendünknek ősrégi, urál-altaji eredetű törvénye. Ezúttal szórendünknek egy másik sajátosságával akarunk foglalkozni, amely kevésbé jelentős ugyan, de fontossá lesz azáltal, hogy szintén ősi eredetűnek bizonyul. Ez a szórendi törvényszerűség a jelzők sorrendjében figyelhető meg. Ha t.i. ugyanahhoz a jelzett szóhoz két jelző járul, a jelzők sor­rendjében bizonyos szabályszerűséget találunk. Természetesen köz- 3 Az udvariasság az atyafi jelentésének körét még jobban kiterjesz­tette (1. Kertész: Szállok az Úrnak 29. s köv.). 6 Béke, Nyr. 41:300. 7 Azokat, akiknek valamely birtokra örökösödési joguk volt, így is jelölték: vérek benne v. hozzá. 8 Simonyi, Nyr. 42:439.

Next