Magyar Nyelvőr – 69. évfolyam – 1940.

1. szám - Balassa József: Lator

69. évfolyam 1940. januir—március 1. füzet. MAGYAR NYELVŐR SZARVAS GÁBORfÉS- SIMONY1 ZSIGMOND 3 FOLYÓIRATA AZ ORSZÁGOS NÉPTANULMÁINYI EGYESÜLET KIADÁSA A lator szó a magyar nyelv régi szókincséhez tartozik; ott ta­láljuk már a legrégibb magyar kódexben, a Jókai (régebben: Ehren­feld) kódexben. Alakja és az a körülmény, hogy egyedül áll, na­gyobb rokonság nélkül a magyar szókincs sűrű erdejében, arra mutat, hogy idegen jövevény. A Czuczor—Fogarasi Szótár azt mondja, hogy «eredetileg nem egyéb, mint a szentírásból ismert latin latro». Ez a vélemény azonban nem maradt meg változat­lanul. Miklosich etimológiai szótárában (Etymologisches Wörter­buch der siavischen Sprachen, 174. 1.) lotru címszó alatt szláv nyel­vek szavaival állítja egy sorba s melléjük állítja az ófn. lotar szót. Ebből az összeállításból azt következtethetjük, hogy Miklosich német eredetűnek tartja a magyar és szláv szavakat. Ezóta megváltozott a magyar nyelvészek felfogása a lator szó eredetéről. Ennek első jelét Halász Ignác dolgozatában látjuk (Ma gyaí elemek az északi szláv nyelvekben. Nyr. 18:215). Itt csak ennyit, mond: «lator (német eredetű)»; minden bizonyítás nélkül. Lumtzer és Melich ^Deutsche Ortsnamen und Lehnwörter» c. mun­kájukban tárgyalják a lator szót és a kfn. loter-ben látják eredeti­jét. Azóta ez az általánosan elfogadott vélemény. Gombocz Zoltán (MNy. 7:37), Moór Elemér (A Toldi monda és német kapcsola­tai), Simonyi Zsigmond (Nyr. 49:100), Thienemann Tivadar (Ung. Jb. 2:100) egyértelműleg a kfn. loter, lotter átvételének tekintik a lator-t. Ezzel, a már eldöntöttnek tekintett felfogással szemben a szó alakjának és jelentésének vizsgálata alapján a Czuczor—Fogarasi Szótár véleményéhez kell visszatérnem és a lator-t a lalin latro szó átvételének tartom. Nézzük először a szó alakját. Az átadó nyelv a mai felfogás szerint, a német nyelv volt. Mivel a lator már legrégibb kódexeink­ben előfordul, az átvétel a német nyelv középfelnémet korszaká­ban történhetett. Ha végignézzük azokat a szavakat, amelyek a kö­zépfelnémet nyelvből kerültek a magyarba, azt látjuk, hogy a kfn. -er, -aere szóvégből a magyarban mindig -ér, vagy magánhangzó illeszkedéssel -ár lett: erker > erkély; gollier > gallér; hoher, há­r LATOR. Irta: Balass József. KüiVvi

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék